Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót

Nagy József üdvözlő szavaira Somogy Lipót válaszolt.1) A szentek szelídsége, alázatossága és kedvessége ömlik el minden szaván. Ismeretes, — mondja — hogy a kereszténység legvirágzóbb századaiban, mikor jóformán annyi szentje volt az egyháznak, ahány tagja, az evangéliumi tökéletesség legragyogóbb hősei, aranyszájú sz. János, sz. Ambrus, Gergely s annyian mások csak híveik könyörgésének engedve, félve, s a felelősség súlyától megremegve, bocsátották vállukat a püspöki tiszt terhei alá. Ma, amikor e kedves környezetben elfoglalom Szombathely püspöki székét, — folytatta — fülemben cseng Ezechiel próféta jajkiáltása, amelyet Izrael pásztorai felé kiáltott, akik a gyengét nem erősítették, a beteget nem gyógyították, az elveszettet nem keresték fel. Lelkemben cseng az Úr szava, mellyel a föld savává tesz, s ha nem sikerül a romlástól megőriznem a rám bízottak ezreit, nem vagyok másra való, mint hogy kivettessem s a járókelők lábaikkal tapossanak. Úgy érzem, mintha sz. Pál szavait hallanám, amint azt parancsolja, hogy az Űr minden parancsát szeplő nélkül, tisztán megőrizzem s őriztessem az Úr eljövetele napjáig.

Vájjon nem kell-e megremegnem mindezek hallatára, hogy Oza sorsára jutok, aki vakmerőén nyújtotta ki kezét az Úr szentélye felé?

De van egy más ok is, amely növeli félelmemet. Szomorú korunkban a vallást mindenütt megvetik, parancsait lábbal tapossák. A féktelen „szabadság“ nevében minden törvényt megvetnek. Nem kell-e püspökségem küszöbén térdre hullanom az örök Bíró színe előtt, aki tőlem számadást fog követelni a lelkek ezreinek összeomlása miatt?

Mikor mindezt szemlélem s lelkem aggodalommal telik meg, igazságtalan volnék, ha nem fordítanám figyelmemet arra, ami lelkemet kell, hogy felemelje, bizalommal s vígaszszal eltöltse.

Vigasztal az Isten végtelen irgalma, mely a benne bízókat nem hagyja el, mely a gyengéket választja ki oly sokszor, hogy ne legyen okuk másban bízni, mint egyedül az ő irgalmában.

’) Dictio Illmi ac Revmi Dni Leop. Somogyi de Perlak... dum Regimen almae suae Dioecesis ritu solemni capesseret habita Sabariae in nova Cathedrali Ecclesia lOma Novembris MDCCCVI. Sabariae, Perger.

254