Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót
rege sürgött-forgott városukban s a székesegyházat megtisztogatva, a belső díszítés legszükségesebb munkáit elvégezve, néhány hó leforgása alatt oly állapotba hozták, hogy istentisztelet céljaira használhatóvá vált. Az egyházmegye öröme igen nagy volt. Az új főpap egyéniségének kedvessége, a szentek titokzatos vonzó ereje elbájolt mindenkit. Eölbei János, akinek nevét eleinte mint püspökjelöltét emlegették1), július 18-án így ír a bécsi nunciatúra kancellárjához: „Az isteni Gondviselés megkönyörült árva egyházmegyénkén . . . valóban jóságos és jámbor urat kaptunk s én annál is inkább örvendek, mert egyébként is rokonság fűz hozzá s egykor tanítványa voltam a filozófiában és együtt laktam vele.“2) Busa Kristóf, a nuneiatura kancellárja július 24-én válaszol Eölbeinek s ő is elragadtatással nyilatkozik az új püspökről: „Mons. Somogyi itt volt mint kinevezett püspök, letette a hitvallást s azután elutazott Máriacellbe. Most azzal vagyok elfoglalva, hogy befejezzem az ő processusát, mely — remélem — a jövő héten elküldhető lesz Rómába. Nem volt szerencsém tovább láthatni őt, mint néhány pillanatig; de e néhány pillanat is elég volt arra, hogy a legmagasabb fogalmat alkossam magamnak az ő erényeiről; modorának nemessége s szívének jósága, mellyel első tekintetre a legnagyobb tiszteletet szerzi meg magának, leírhatatlan.“3) Somogy kinevezésének pápai megerősítése augusztus 26-án kelt. VII. Pius pápa lelkére köti az új püspöknek, hogy a székesegyház építését mielőbb fejezze be, a székeskáptalanban állítsa fel a teológus és a penitenciárius kanonok stallumát és egyházmegyéje számára a „Mons pietatis“-t.4) Augusztus 30-án kelt brevejeben pedig megengedi Somogynak, hogy az új székesegyház teljes elkészüléséig a pápóci prépostságot s a győri kanonokságot megtarthassa.5) J) Így pl. Koller József, a pécsi egyházmegye tudós történetírója, Eölbeihez 1804. június 12-én írt levelében Püsp. lev. I. sz. V f. 2) „Dominum profecto nacti sumus bonum, et pium, mihique de illo tanto magis gratulor, quod ceteroquin sim illi cognatione junctus ac olim Discipulus in Philosophia, et Convictor in hospitio fuerim.“ Eredeti fogalmazvány u. o. 3) U. o. 4) Így nevezték az egyház által az uzsora elleni védelem céljából alapított oly bankszerű intézeteket, melyek lemondván a nyereségről, a hitelkeresők terheinek enyhítésére törekedtek. V. ö. Szentiványi Károly: Montes Pii. Veszprém. Egyházmegyei könyvnyomda. 1925. 6) Püsp. lev. III. sz. 1. f. 251