Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - II. Harrasi Herzan Ferenc gróf bíboros

valóban üdvözítő, igaz hithez való ragaszkodásáról tesznek vallomást s e hitvallása tanújául a pápa követét, a nunciust kéri fel.

A magyar nemzetet tisztelte és szerette. Nagyrabeesülte konzervativizmusát, mellyel a forrongó Európának jóformán egyetlen nyugodt szigete tudott maradni, bátorságát, melyet vitéz katonái világszerte híressé tettek s szerette nyiltszívűségéért, józan eszejárásáért és lovagias jelleméért.

Hibái. A fővád, melyet Sebastian Brunner Herzan ellen emel, az, hogy a jozefinizmus nagy harcában szolgalelkű eszköze volt a bécsi udvarnak saját egyházával szemben. Brunner művének megjelenése óta e vád általánossá váll, szinte a köztudatba ment át.

A bécsi és vatikáni levéltárak vonatkozó anyagának alapos feldolgozása volna ahhoz szükséges, hogy ítéletet mondhassunk a fölött, vájjon a kellő tárgyilagosság vezette-e a jeles publicista tollát, amikor ,,Theol. Dienerschaft am Hofe Josephs II.“ c. művét megírta? Brunner hatalmas temperamentuma, a jozefinizmus elleni öldöklő harca s művének sok lapja arra enged következtetni, hogy a kép, melyet Herzanról fest, sötétebb a kelleténél és hogy a bíboros jelentéseiből azokat a részeket ragadja ki s húzza alá előszeretettel, amelyek kedvezőtlenek írójukra.

Annyi bizonyos, hogy Herzan befolyásolható, e szempontból puha egyéniség volt. Ifjúkorában a Coll. Germanicum-Hungaricumban kitűnően fejlődik, mintaképe az intézet növendékeinek, később kora szellemének hatása alá kerül, II. József hatalmas akaraterejével szemben pedig teljességgel gyenge. Mint Szombathely püspöke megszabadul a jozefinista udvar nyomásától s Szily egyházmegyéjében mintha a régi, ifjúkori Herzant látnánk újra, Rómát emlegeti szüntelen, nagy szeretettel szól a jezsuitákról, a szíve tele buzgósággal s mintaképe, akiről szóban és írásban oly sokszor beszél: az egyház belső reformjának végrehajtója s az ellenreformáció megindítója, a nagy Borromei sz. Károly. Élete estéjén azonban puha szíve ismét elkövettet vele valamit, ami ifjú egyházmegyéjében árnyékot vet emlékére. Unokaöccsei könyörgésének engedve, azokat teszi meg majdnem kizárólagosan örököseivé s székesegyházát majdnem teljesen elfelejti.

234