Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - II. Harrasi Herzan Ferenc gróf bíboros

szegényeknek ügyét- is, akik a szemérem miatt az házonként való kéregetéstől le-tartóztattván titkon nyögik ét-nap-béli szükségeiket, halmossan tehetnének erről bizonságot azok a Megyés-Lelki-gondviselők, a kiknek, kezekre, mint válosztott esközökre bízta sommás alamisnáit az efféle Szegények- közt való fel-osztásra, ha tsak ugyan azon Alamisna-Osztóinak nyelveket a titoknak Zárával le nem kötötte volna.“1) Nagy József elmondja, hogy ő is egyike volt ezen ala­mizsna-osztóknak s hogy a bíboros alamizsnáit csakugyan úgy adta, ahogy az Üdvözítő kívánja: balkezed ne tudja, mit tesz a jobb. Elbeszéli, hogy az alamizsnák nem egyszer tel­jesen kimerítették a bíboros erszényét s kölcsönt vett fel, hogy a szegényeken segítsen.2) Leírja, mily atyai gondoskodással tudakolta meg egyházlátogatása alkalmával papjaitól min­denütt plébániájuk szegényeinek számát s számukra oly nagy alamizsnát küldött, hogy felülmúlta a várakozók reménysé­gét. Egyik útja alkalmával értesült arról a tűzvészről, mely a győri egyházmegyében fekvő Pulya és Höflány lakóinak házait elpusztította; oly bőkezűséggel sietett azonnal segítsé­gükre, hogy alig maradt annyi pénze, amennyi az út hátra­levő részére szükséges volt. Ha valakit plébánossá kinevezett, vagy beiktatott, az ösz­­szes erények közt leginkább a tevékeny felebaráti szeretetet, az alamizsnaadás s a jótékonyság erényének gyakorlását kö­tötte lelkére. Gyakran mondogatta: „A püspök sohasem lehet elég gazdag, mivel oly sok szegénynek, árvának s kárvallott­nak atyja és jótevője kell, hogy legyen.“3) Joggal írhatta róla utóda, Somogy Lipót, a m. kir. udv. kamarához: ,,Az elhalt bíboros köztudomásúlag híres volt a szűkölködők iránti bőkezűségéről s adakozásáról.“4) S bizonyára őszinte szívbeli szomorúsággal írta a kis­­papok gyászversének szerzője, Horváth József Elek: *) *) Nagy Gábor: Halotti beszéd. 8. 1. 2) „Quoties Crumenam Illius ita exhauserit, ut aes alineum contrahere non dubitaverit ad subveniendum pauperibus...“ Nagy József: Oratio in Exe­­quiis ... 6. 1. 3) „Episcopum nunquam satis divitem esse posse, utpote qui tot tantorum­que pauperum, Orphanorum, damna perpessorum Pater sit et Benefactor.“ U. o. 8. 1. 4) .......Cum defunctus Cardinalis ad notorietatem publicam, erga egenos insigniter liberalis et munificps fuerit...“ Felterjesztése a m. kir. udv. kamarához 1807. április 22-én. Piisp. lev. 1. állv. 232

Next

/
Oldalképek
Tartalom