Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - II. Harrasi Herzan Ferenc gróf bíboros

s azzal az erős elhatározással hagyta el, hogy megválasztásához semmi körülmények közt sem járul hozzá szavazatával. Mattéi pártja követte Herzan példáját. A többi 4 jelölt alig kerülhetett komolyan szóba.

Üj utat kerestek. Mindkét párt részéről egy-egv jelöltet hoztak javaslatba. A Mattei-párt tagjai közül Giovanettit, Bellisomi hívei közül Onoratit. Utóbbinak nem volt kilátása a megválasztásra, viszont Giovanettit nagyban ajánlotta szent élete, kedves modora, melyek az egyszerű kamalduli szerzetest a bolognai érseki székre emelték. Egy körülmény azonban szárnyát szegte az ő megválasztásának is. U. i. kezdetben Bellisomi pártjához tartozott, később azonban Herzan rábeszélésének engedett s Mattéi híveihez csatlakozott. Ezt a zászlóelhagyást Bellisomi hívei zokon vették s ezért az ö megválasztása sem sikerült.

Ismét hetek múltak el eredmény nélkül. Ekkor az isteni gondviselés a francia eszprít és Consalvi zsenialitását használta fel a legjobb megoldás megadására. A bíborosok közt a Mattei-párt soraiban foglalt helyet egy emigráns francia főpap, Jean SifTrein Maury, aki valamikor a francia nemzetgyűlés tagja volt s ott nagyszerű szónoklataival oly sikereket ért el, hogy Mirabeau méltó vetélytársának tekintették. A király- és egyházhű eszmék vezérharcosa volt. A forradalom rémnapjaiban Rómába menekült. 1791-ben már in petto bíboros volt, 1792-ben a pápa követeként jelent meg II. Ferenc német-római császárrá választásánál, majd rendkívüli nuncius lett a császárnál, 1794-ben pedig bíborossá és Montefiascone püspökévé neveztetett ki.1) Ez a parlamenti küzdelmekben gyakorlott, nagyeszű férfiú meg volt arról győződve, hogy sem Bellisomi, sem Mattéi megválasztása nem vihető keresztül. Szerinte a két párt érdekeit akként lehetne összeegyeztetni, hogy valamelyik párt a másik kebeléből válassza meg az új pápát. így mindkét párt ki lenne elégítve: az egyik, mert a pápa az ő kebeléből választatik, a másik, mert ő jelöli ki a megválasztandót. Sorra véve az összes lehetősége*) Jean Siffrein Maury szül. 1746-ban Valréas-ban (Franciaország), 1785-ben a francia akadémia tagja, Í791-ben menekülnie kell a forradalom elől. 1804-ben Napóleonnak VII. Pius által történt elismerése után Maury is meghódol Napoleon előtt, 1806-ban Napóleon hívására visszatér Párisba, 1810-ben párisi érsek, teljesen Napóleon befolyása alá kerül. Napoleon leveretése után száműzik. Rómába megy, ahol VII. Pius és Consalvi megemlékezvén e férfiú régi, nagy érdemeiről, tisztelettel fogadják s itt él mint bíboros 1817-ben bekövetkezett haláláig.

182