Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - II. Harrasi Herzan Ferenc gróf bíboros

oly határozottak voltak, hogy nem érezte magát arra feljogosítva, hogy azoktól legkevésbbé is eltérjen.

Nagyon leverten kereste fel Albani bíborost, a szent kollégium dékánját1) s ügyesen felépített beszédben eléje tárta, mennyire fontos az, hogy az áj pápa bírja az osztrák császár rokonszenvét, ki a hadiszerencse folytán az egyházi állam legnagyobb részét kezében tartja, ö úgy tudja, hogy Bellisomi személye nem kedves a császár előtt, viszont Mattéi megválasztását nagy örömmel látná. Ezért kérte Albanit, vegye rá a bíborosokat, hogy szavazataikat Bellisomi s bárki más mellőzésével Matteire adják.

Albani hosszas megbeszélés folyamán igyekezett Herzant meggyőzni arról, hogy Mattéi megválasztása ki van zárva. A többséget semmikép sem fogja megkapni, főleg azért nem, mert bár előkelő, de rendkívül nagyszámú és anyagiakkal meg nem áldott római családból származik, mely megválasztása esetén igen nagy nehézségeket okozna neki. Viszont Bellisomi oly kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, melyek miatt spontán, előzetes megbeszélés nélkül, egyesült benne a bíborosok nagy részének bizalma s egy-két nap múlva bizonyára egyhangúan meg fogják választani.

Herzan azonban nem nyugodott bele Albani okfejtésébe. Ekkor a dékán e kérdés elé állította: vájjon kifejezetten vétót mondott-e a bécsi udvar Bellisomi megválasztása ellen? Herzan megvallotta, hogy utasítása csak általánosságban szól Bellisomi személye ellen, kérte azonban Albanit, adjon neki 11—12 napi időt, engedje meg, hogy Bécsbe futárt küldjön s bejelentse e választást uralkodójának. Tartoznak envnyivel azon uralkodónak, kinek államában a konklávét tartják s aki az épületet s anyagi eszközöket rendelkezésükre bocsátja, hogy, ha már jelöltjét nem választják meg, legalább tiszteletük ily kiváló jelét adják meg neki. A bíborosok e késedelemmel semmi, vagy nagyon kis áldozatot hoznak, viszont az egyház számára lényeges előnyt jelent az a jóindulat, melyet eljárásuk a császár szívében kelteni fog.

Albani végül engedett Herzan kérésének s rábeszélte bíboros társait is, hogy a kívánt halasztásba beleegyezzenek. Viszont Herzan megígérte, hogy időközben nem fog semmit

‘) Albani János Ferenc ostiai püspök 1720-ban született nagyon előkelő, az ausztriai uralkodó házzal rokon-családból, 1747. óta bíboros, meghalt 1803-ban.

12*

179