Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - II. Harrasi Herzan Ferenc gróf bíboros

a római köztársaságot. A bíborosok nagyobb része Velencébe menekült, mely Ausztria fennhatósága alatt állott.1)

A bíborosok a helyzet bizonytalanságára való tekintettel legmegfelelőbbnek tartották, hogy Velencében maradjanak s ott tartsák meg a pápaválasztást. Albani bíboros, a szent kollégium dékánja, s a titkárul megválasztott Consalvi Hercules, a későbbi idők nagy államférfia, Velencébe hívták össze a bíborosokat.

Ausztria, mint házigazda fogadta a kardinálisokat s késznek nyilatkozott a konkláve költségeinek fedezésére. A császár Herzant küldötte, ha nem is kifejezett szavakkal, tényleg mégis követi megbízatással. Hogy a Herzannak adott instructiót megérthessük, kissé ismertetnünk kell a konkláve időpontjának politikai helyzetét. Ausztria a trebbiai csatában Szuvorov orosz hadainak segítségével 1799. június 17—-20. napjaiban legyőzte a Macdonald vezetése alatt álló francia seregeket; a franciák kénytelenek voltak visszavonulni s Ausztria megszállotta az u. n. pápai legaliókat, Bolognát és Romagnát, melyekről VI. Pius az 1797. február 19-én megkötött tolentinói békében a franciák javára kénytelen volt lemondani. E békét VI. Pius megbízásából Mattéi bíboros írta alá. Ausztriának minden szándéka az volt, hogy oly pápát választasson, aki a három legatiót nem fogja tőle visszakövetelni. E célra legmegfelelőbbnek Mattéi bíboros látszott, aki a tolentinoi békében a legatiókról való lemondást aláírta.

Ez volt az oka annak, hogy Herzant azzal a megbízatással küldte Velencébe, hogy minden lehetséges eszközzel igyekezzék Mattéi megválasztását keresztülvinni.

A bíboros kollégium 1799. november 30-án zárkózott be az Isola di S. Giorgio-n levő bencés kolostorba. Számszerint 34 bíboros volt jelen.2) Herzan december 12-én érkezett

9 A campo-formioi béke (1797) értelmében Ausztria átengedte a franciáknak Németalföldet s kárpótlásul Velencét, Isztriát és Dalmáciát kapta.

2) A konkláve leírásában Consalvi emlékiratait követem. Ezeket Crétineau- Joly adta ki francia nyelven e címmel: Mémoires du Cardinal Consalvi. Paris, Henri Plon, 1864. Német fordításban is megjelent köv. címen: Memoiren des Cardinalis Consalvi, Staatsekretair Sr. Heiligkeit Pius VII. Paderborn. Junfermann. 1870. Mint érdekességet említem meg, hogy két magyar sematizmus teljesen ellentétes, de egyformán téves adatokat tartalmaz Herzannak a velencei konklávéban való szereplésére vonatkozólag. A szombathelyi egyházmegye 1874. évi papi névtára így ír: „Hosszas tanácskozások után végre — Consalvi memoiresjai szerint — azon megállapodás jött létre, hogy a két részre oszlott bí-12

177