Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János
Az év tavaszán meg is indultak újra a székesegyházban a munkálatok jórészt azon szerződések alapján, melyeket Szily a megelőző években a mesterekkel s iparosokkal kötött. Winterhalder július 9-től október 10-ig s a következő, 1800-ik év május 13-tól október 10-ig dolgozik Szombathelyen s megfesti a nagykupola színpompás képét, Mária bemutatását a templomban, melyre ráfesti Szily János mintegy megdiesőült alakját is; a székesegyház kereszthajójának oldalfalain sz. Márton és sz. Quirinus életéből négy jelenetet elevenít meg basrelief festményein; kifesti a sz. Mihálykápolna (ma: Madonna-kápolna) oldalfalait és mennyezetét is. Utóbbi munkának nagy része már gyengébb, aligha maga a művész végezte s Szily aligha fogadta volna el. Prokopp elké- Winterhalder József (?) szíti s felállítja a főoltár feletti gló(A nagykupola freskójáról.) riát. Wathner és Adami pápai márványozok, Schmidt és Till pozsonyi aranyozok a szentély és kereszthajó oszlopait márványba öltöztetik, szobrászati és aranyozó munkával díszítik.1) Eölbei kanonok, mikor a munkával ennyire elkészült, a hosszhajót deszkákkal elzáratta a kereszthajótól s ezzel lehetővé tette, hogy a székesegyház első része aránylag kisebb költséggel oly állapotba hozassék, hogy az isteni szolgálat végzésére alkalmassá váljék.2) A hiányzó összeget azonban sajnos nem sikerült Eölbeinek előteremtenie. A Szily-hagyaték likvidálása nagyon lassan haladt előre, 1802. június 23-ig húzódott, az interkaláris jövedelmek Herzan bíboros püspöki kinevezésével, ill. installációjával megszűntek, az új püspök pedig állandóan pénz- *) *) Vonatkozó nyugták és elszámolások a püsp. lev. III. sz. 5. f.-ban. 2) Eölbei 1801. okt. 19-én kelt jelentése a m. kir. udv. kamarához ekként ismerteti a megelőző két év munkáját: „Tota navis Ecclesiae incrustata et repurgata, chorus Musicorum exstructus. Pictura in Cruce, seu fornix medius Ecclesiae una cum lateralibus terminata, pegmata tam in Sanctuario, quam et in medio Ecclesiae deposita. Residua pars Sanctuarii, uti et Crux cum columnis suis marmore vestita et in Sanctuario omnes sculpturae et ornamenta aurea appositae habentur, denique Navim Ecclesiae ab ipsa Cruce et Sanctuario asseribus interclusi, ut si totius Ecclesiae interna Instructio ad simul parari nequiret, anterior saltem pars paucioribus sumptibus perfici, et interea etiam pro servandis Divinis adaptari valeat.“ Piisp. lev. III. sz. 5. f. 156
