Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János

s Etényi Sándor zalaegerszegi plébánosnak a kanonokságra ismételten történt felterjesztésével kapcsolatban kelt szárnyra. Ez a vád igazságtalan. Eölbei is, Etényi is kiváló papok voltak, teljességgel méltók a kanonokságra. Szilynek rengeteg munkájában s nehéz harcaiban támaszra volt szüksége. Kedves munkatársában, Nagy Józsefben keserűen csalódott, kanonokjai jórészt öregek, betegesek voltak, többüknek lelkét megfertőzte a kor szelleme, érthető, hogy Szily unokaöccseit

Szily János.

(Io. Georg Merckl festménye.)

maga mellé akarta emelni, egyrészt, hogy magának támaszt, munkatársakat szerezzen, másrészt, hogy ezek vezetőállásba jutván, tovább folytassák bátyjuk megkezdett munkáját. Etényit nem sikerült a káptalanba bevinnie, Eölbei azonban bebizonyíthatta ott, hogy méltó volt Szily bizalmára. Hűséges munkatársa volt nagybátyjának, letéteményese eszméinek s halála után munkájának folytatója.

A harmadik vád Szily ellen, hogy bosszúálló volt s hoc/y nem tudott megbocsátani. Anyi igaz e vádban, hogy bármennyire is küzdött Szily természete ellen, némely esetben

139