Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János
„Hát te kis árva sereg; mit vesztett itten az élted, Mit vesztettél mást — nemde, hogy édes Atyát? Ollyan Atyát, ki reád mindenkor s szüntelen aggott És kinek éjjel is gondja valál egyedül... Tégy hát illy fogadást: leszek volt gondos Atyámnak Hálaadó fia, még vérem erembe mozog. Mert noha mérges halál el vitte, de hidje belőlem (Szivembe metszett) nem viszi el soha azt.“1) E kor nagy történetírója, Katona István, e szavakkal jegyzi fel Szily halálát: ,,Az 1799. évben püspökeink közül elsőnek Szily János halt meg, Szombathely első püspöke, aki a vallás iránti lelkes buzgósággal, példás élettel s minden jó tulajdonsággal a legnagyobb mértékben fel volt ékesítve.“1) SZILY JÁNOS VÉGRENDELETE. Szily halála után felbontották végrendeletét s meghatotlan látták, hogy a nagy püspök még a síron túl is gondoskodni kívánt székesegyházáról és egyházmegyéjéről. Végrendeletének, mely 1794. november 21-én kelt, főbb rendelkezései a következők: Elrendeli, hogy temetése minél kevesebb költséggel történjék. Halála s temetése alkalmával összesen kétszáz szentmisét mondassanak lelki üdvéért s fizessenek hagyatékából egy-egy forintot a szentmisék stipendiuma fejében. A szegények és koldusok közt kétszáz forintot osszanak szét (1. p.). Összes alkalmazottainak — mind az egyháziaknak, mind a világiaknak — halála napjától számítva egyévi fizetésüket folyósítsák (2. p.). A felsőszopori templomnak 200 forintot, egy miseruhát s több egyházi felszerelést hagyományoz, egyéb egyházi ruháit a székesegyháznak hagyja (3. p.). Könyv- és pénzgyüjteményét székesegyházának hagyományozza. Öszszes magánjellegű iratait szintén székesegyházának hagyja s elrendeli, hogy könyvtárával együtt a szemináriumban helyezzék el (4. p.). A következő pontokban a püspökség ingatlanai- *) *) I. m. 6. I. 2) „Anno praesente primus ex Hungáriáé praesulibus morti succubuit Joannes Szily, primus eppus Sabariensis, zelo religionis, exemplari vita, dotibus omnibus ornatissimus.“ Historia Critica Regum Hungáriáé. Tom. XLI. Pg. 437. Budae. 1802. 133