Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János

ladozott szívvel“ bemutatta. S hogyan készült halálára! „Minden tehetségének utolsó erőltetésével gyúlasztotta szívét az isteni tiszta szeretetre, kihez ő maga nemsokára menendő vala: így vette fel a végső szent kenetet, megáldván az ő főtisztelendő káptalanját, árván maradandó minden papságát, egész keresztény nyáját, és vég búcsút vevén tőlük így adta ki lelkét Teremtőjének szent kezébe.“ Nagy ájtatossággal vonzódott a b. Szűzhöz, mint édesanyjához, kinek tiszteletére naponta bizonyos imákat és jócselekedeteket végzett.

II. Életét adta juhaiért. Odaadta minden értékét nagyszerű építkezéseivel. Felsorolja, mit tett Szombathely fejlődéséért. iskoláiért, vendnyelvű híveiért, rokonságának jobb karba helyezéséért, a szegényekért. Valóban „csuda dolgokat cselekedett.“ Odaadta egészségét. Mennyit küzdött, fáradott népéért! Bejárván egyházmegyéjét, prédikálván, mindenkinek mindene lévén! Valóban jő pásztor volt!

Isten már a földön is felmagasztalta őt s kedvessé tette a királyok előtt. I. Ferenc Frankfurtban őt, egyedül őt, valóságos belső titkos tanácsosává nevezte ki és egy gyönyörűséges, sokat érő, mellre való püspöki kereszttel ajándékozta meg; Mária Terézia szenteknek ezüstbe, aranyba és drága gyöngyökbe foglalt ereklyéivel tisztelte meg Szily székesegyházát (17—18. 1.). Adjuk meg neki mi is a tiszteletet és soha ne feledjük el, mily jóságos atyja és pásztora volt ő megyéjének.

Majláth példaképül állítja Szilyt hívei s utódai elé. Szily példát adott hithűségével, tiszta életével, komoly életfelfogásával. Példát adott utódainak vendégszeretetével (főleg papjaival szemben), egyházlátogatásaival (vendvidék) és építkezéseivel s övéiről való gondoskodásával.

Beszédéből felemlítem a következőket: Szilyt protestáns édesanyja a protestáns vallásban akarta nevelni, de a kis fiú tiltakozott ez ellen (6. 1.). Diák- és kispap korában gondosan kerülte a könnyelmű életfelfogású társakat. Győri segédpüspök korában legszigorúbban a könnyelmű életűekkel szemben viselkedett (10. 1.). Minden hó első szombatját a halálra való előkészületre szentelte. E napon visszahúzódott az emberektől, emlékezetébe idézte minden tettét, megvizsgálta lelkiismeretét, hogy elkerüljön, leikéből kizárjon mindent, ami veszélyt hozhatna üdvösségére (11. 1.). Szent Ignác lelkigyakorlatai szerint minden évben nyolcnapos lelkigya-9'

131