Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János

A székesegyház kőtömege készen áll. Nagy János elzengi versét:

»Templum Augustum! Ingens! Romana Colonia cernis Romano Dignum Nomine, et Invidia!

Miraris molem? Molis pretiumque, decusque?

Insuper et celeri Tecta parata manu?

Ut taceant muri, Moles tamen ipsa loquetur,

Et magnum Szilii Nomen ad Astra feret!

Si Fronti inscribas, Szilii Me Industria struxit.

Dignum Mole ista, et Praesule Lemma canes!“1)

(Fenséges, nagy templom! Látod római gyarmat?

Most már illik rád római, régi neved.

Ámulsz nagy tömegén, tömegének drága diszén is S fürge serény karral összerakott tetején.

Bár fala hallgat, mégis nagy tömegével, őmaga szólal Fennen hirdetvén nagy Szily drága nevét.

Véssed rá: „engem Szily lángbuzgalma teremtett“

S méltón zengted a nagy templomot és Szilyt is.)2)

A költő átnyújtotta versét Szily püspöknek, aki nagy lelkét jellemző szavakkal tárta fel Nagy János előtt életelvét:

„E tsekély verseim nékie bé nyújtván,

Kezeit tsókoltam, szivemből kivánván.

Hogy, mivel élete örökös nem lehet,

felijén, még Temploma kivánt véget érhet!

Kivánságom szokott kegyességgel vette,

De felelet gyanánt azt is hozzá tette:

Amint az Istennek Ö Szent Felségének

Tetszik, akkor vessen véget Életemnek!

Ha a Halál miatt, a melly bizonytalan,

És a sarkunkban van, pedig mind untalan.

Semmit sem kezdenénk, úgy nem végeznénk.

És ditsősségére keveset is tennénk.

Építek még élek! többit az Istenre

Bízom, hogy ne vesse valaha szememre,

Hogy örökségével nem jól sáfárkodtam,

És jövedelmemmel rosszul gazdálkodtam.“3)

A székesegyház kőépülete állott, a belső díszítés munkája következett. A legnehezebb kérdés az volt Szily számára, kire bízza Maulbertsch örökét, kivel festesse ki székesegyhá‘) U. o. 12—13. 1.

2) Dr. Székely László teol. tanár fordítása.

3) U. o. 13—14. 1.

117