Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János

Keresvén magoknak menedék helyeket,

Szekerekre rakván az ő holmieket?

Tele volt Városod futó vendégekkel,

S püspöki hajlékod minden rendüekkel!

És ha akkor mi is, kik távulabb estünk,

A veszedelmektől mód nélkül rettegtünk: Minő indulatot nem okozott benned,

Ukálegon tüze nevelvén gyötrelmed?

De Te, kősziklának tulajdonságába öltöztél és erőss állandóságába,

Mutatván, hogy a mint Vas vármegye Vastól Neveztetett, úgy Te is azon Bátorságtól Soha el nem állasz, melly Püspököt illet,

S Hazafi szivedben változást nem tehet.

Nem is tett! — vagy ha tett, az egyre serkentett.

Hogy Tanátsod által Megyéd ébresztetett! Hogy Hazád, s Megyédnek védelmezésére Elsők kik kelnének Királlyod részére!

Éjjel nappal tartott a Tanátskozásod,

Szembe tűnő, buzgó, hiv ipar kodásod! Gyakran udvarodba sem fért a Nemesség,

Mikor Feneionhoz hasonló Böltsesség Follyván ajakidról, Megyédet biztattad

S Haza védelmére Juhaid nógattad...“1)

Valaki meg fordult Nálad Szombathelyen,

Ó mennyi meg fordultt pedig ezen Helyen? Szállással, asztallal azt meg vendégelted,

Ám bátor tsudálták ezt miként tehetted! Mert a Püspökséged nem olly kövér vala,

És Jövedelmedet, mind a Templom fala, Mind más Épületid nagyon emésztették,

Azért is e kérdést ők méltán tehették.

Illy nemes volt Szived abba az üdőbe,

Mikor a Fel-kélő Nemesség, seregbe Vervén magát, ottan soká táborozott.

És Városod előtt sűrűn sátorozott!

Ott sok Méltóságos Gróffok és Nemesek, Isméretlenek úgy, mint Isméretessek Adakozásodat nyilván tapasztalták,

S fülem hallására, nagyon magasztalták! Magam is ott lévén, láttam, és bámultam,

S szembe-tünőképpen azt is tapasztaltam, Hogy kamrád és pintzéd mennél jobban ürült. Eztet hogy tehetted, szived inkább örült. . ,“2) *)

*) Nagy János i. h. 9—10. 1.

2) U. o. 11—12. 1.

8'

115