Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János
lőtt. El nem múló dicsősége az intézetnek, hogy az 1806—7. és az 1807—8. tanévekben Széchenyi István grófot, a legnagyobb magyart is növendékei közé számlálhatta.1) Az egyházmegyei papságnak is nagy előnyére vált, hogy Szily vele töltötte be az intézet tanszékeit. Az egyházmegye sok papja jeles tudóssá képezte magát a líceum katedráin; az a tény, hogy az egyházmegyei papság soraiban a múlt század első felében sokkal több literátus, tudós férfiú volt, mint második felében, részben ebben is leli magyarázatát. Az 1794—5-ik tanévtől az 1808—9-ik tanévig a gimnázium és líceum közös vezetés alatt állottak. Az 1808—9-ik tanévtől kezdve, mikor a csorna-premontrei rend átvette a gimnázium vezetését, a két intézet külön vezetés alá került s maradt az 1850—51-ik tanévig, amikor Bitniez Lajos megvált 39 évi tanári és 12 éven át betöltött igazgatói katedrájától; ekkor mindkét intézet igazgatója Szenczy Imre premontrei kanonok lett. Ez időtől kezdve a két intézet főgimnázium néven egyesítve a premontrei kanonokrend vezetése alatt áll. A főgimnázium 1894-ben új otthonba költözött s a régi gimnázium az Egyházmegyei Nyomdának (jelenleg: Martineum Könyvnyomda R.-T.), a líceum pedig a városi polg. leányiskolának lett hajléka.2) ^ ^ í Egyházpolitikai téren enyhébb szellők lengedeztek. Híre járt, hogy a bencés-szerzetet visszaállítják. Szily tisztábban látta a helyzetet és nem hitt e híreknek. ,,Nem kissé örülök — írja szeptember 14-én Novák Chrysostomnak — a szent szerzet visszaállítását illetőleg nyert reményüknek, de ezt, mint egy második hitetlen Tamás, csak akkor hiszem, ha látom. Sok körülmény aggaszt, főleg az, hogy országunk kormánya még mindig azok kezében van, akik a szerzetesrendek feloszlatásának okai vagy eszközei voltak.“3) Sajnos, 9 Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István a gymnasiumban. Századok 1907. december. 2) Kunc-Kárpáti i. m. 163., 342—4. és a 410—2-ik lapokon. V. ö. Kőfalvi Vidor igazgató beszéde a szombathelyi kir. kát. főgimnázium 1894—5-ik évi értesítőjében 22—31. 1., Köberl: Szombathelyi Újság 1897. 35. sz. s a Csorna-Premontrei kanonok-rend névtára. 1868. Szombathely. 25—26. 1. 3) Sörös P.: A bakonybéli apátság története. Budapest, 1804. II. k. 108. és 587. 1. 98
