Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
III. fejezet: Előljárók
Az anyagiak kezelése szükségszerűen hozta magával az összes írásbelíségek megőrzését és egy kézben tartását. Ezért az összes hivatalos iratok, felterjesztések és leiratok, alapító levelek a káptalan levéltárában vannak elhelyezve megőrzés végett. A káptalan mint hites hely egyébként is jogosítva volt erre. Az árvaházi kormányzók névsora kezdettől fogva a következő: Kelcz Imre dr. (1775 dec. 8—1778 jan. 28.) igazgatói címmel kezelte az árvaházra hagyott Adelffy örökséget. Az Adelffy örökség birtokbavételével járó összes alakiságok lebonyolítása, a birtokok értékesítése igen előnyös áron és formában, a birtokkal kapcsolatban érdekeltek kielégítése, a birtokok árának biztos helyre kölcsönbe adása, számtalan kisebb adomány szerzése az intézet számára mutatja e tekintetben is ritka adottságait. Igazgatói megbízatása csak átmeneti jellegű volt ugyan és rövid ideig tartott, de rendkívüli hozzáértéssel és kiváló bölcseséggel oldotta meg a rábízott feladatokat és felelt meg a beléje helyezett bizalomnak. Életrajzi adatait 1. az alapítványoknál. Boros István dr. (1778 jan.—1797 febr.) az első, ki az egész árvaházi vagyont kezeli kormányzói címmel. Az árvaház építésénél, az intézmény Pozsonyba helyezése és visszaállítása alkalmával az összes pénzügyi műveleteket ő bonyolította le eredményesen. B. I. sz. Gasztonyban 1745 jún. 16-án rákosi B. Ferenc Vas vármegye h. alispánja és Hertelendy Klára szülőktől. A filozófiát Budán, a teológiát Győrött, majd Rómában mint a Collegium Germanicum-Hungaricum növendéke végezte s megszerezte a teológiai doktorátust is. Jeles tehetsége révén gyorsan haladt előre a papi pályán. Hazatérve püspöki szertartó lett Győrben, 1773-ban Szany plébánosa, 1777-ben a szombathelyi székeskáptalan kanonokja és pápóci perjel. Másfél évig Szilynek oldalkanonokja és írodaigazgatója is volt. 1779-ben éneklő, 1783-ban olvasókanonokká, 1794-ben nagypréposttá nevezték ki. Meghalt 1797 febr. 23-án. Bővebben 1. Géfin: i. m. II. k. 325. 1.; III. k. 45—6. 1. Dugovits János (1797 márc.—1801 dec.) sz. Kőszegen 1729 jún. 13-án D. János és Kruckovícs Judit nemes szülőktől. Atyja a vármegye jegyzője volt. Teológiai tanulmányait Győrött végezte. Félsz. 1752-ben. Káplán volt Hegyfalun (1752—4), pléb. Ölbőn (1754—79): 1769-ben a sárvári kerület esperese és tb. kanonok, 1779-ben székesegyházi kanonok, 1782-ben pápóci perjel, 1790-ben őrkanonok, 1793- ban éneklőkanonok, 1797-ben olvasókanonok, 1798-ban nagyprépost és typulthai c. apát lett. Szily halála után a káptalan egyhangúlag helynökké választotta. Meghalt 1804 jan. 17-én. Németül is beszélt. Géfin: i. m. III. k. 76. 1. Marton Pál (1802 jan.—1805 febr.) sz. Vönöckön 1738 körül. Teológiai tanulmányait Győrött végezte. Félsz. 1762-ben. Kisegítő volt a sopronmegyei Lébényben (1762), nevelő Rábamolnáriban Sallér István családjánál (1762—65), káplán Szombathelyen (1765—6), 186
