Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
Előszó
hogy a keresztény gondolatot és a keresztény kultúrát megőrizze és védelmezze. Ezer éven keresztül ezt a kötelességét teljesítette és most is ezt teljesíti a keleti fronton. — Bizonyos, hogy a történelem számára csak azok a nemzetek jelentenek értéket és csak azok a nemzetek tényezők a történelem kezében, amely nemzetek kitartanak történelmi feladatuk és hivatásuk mellett és amely nemzetek történelmi kötelességeiket önfeláldozással is teljesítik. Amely nemzet letér a történelem által kijelölt útról, kiejti kezéből történelmi feladatát és hivatását, megszűnik érték lenni a történelem számára; a történelem elkotorja útjából és átrobog rajta. Tehát már a világi perspektívából is magyar egzisztenciális érdek kitartani a keresztény gondolat mellett. Fontos azonban ez egy másik szempontból is. A világháború után a rendezésnek, ha nem akarja az emberiséget új katasztrófa felé sodorni, egyesegyedül és kizárólag a keresztény gondolat elvei, a keresztény gondolat igazsága és törvényei szerint kell történnie. Más rendező erő nincs. Ha pedig ez így van, akkor a magyar nemzetre, feltéve, hogy megőrzi a keresztény gondolatot a maga teljes tisztaságában és me ghamisít atlanságában és kitart a keresztény gondolat hűséges szolgálatában, természetszerűen és szükségszerűen principális szerep jut majd ebben a rendezésben.“ Mindnyájan tudjuk, hogy ez így van: a magyarságnak, ha hivatását be akarja tölteni, kereszténynek kell maradnia. Azonban kereszténység nincs egyház nélkül és az egyháznak tanítói és nevelői munkája nélkül. Kereszténység egyház nélkül, az egyház tanítói és nevelői munkája nélkül fából vaskarika. Az egyház értékes nevelői munkájának beszédes dokumentuma a kőszegi Kelcz-Adelfíy intézet 200 éves története. Nem ismertethetem itt, még vázlatosan sem, ezt a 200 éves, értékes munkát. Csak egy dologra kívánok rámutatni. Mostanában sok szó esik a tehetséges, de szegény falusi gyermekek felkarolásáról, nevezetesen arról, hogy ezek számára is lehetővé kell tenni a továbbtanulást. E tekintetben a közoktatásügyi kormány részéről figyelemre méltó intézkedések is történtek, amelyeknek eredményeképen ebben az esztendőben körülbelül 600 ilyen gyermek kezdhette meg középiskolai tanulmányait. A gondolat nem új. A Kelcz-Adelíiy intézet 200 éves története mutatja, hogy az egyház ezt a gondolatot már régóta megvalósította. Kelcz Imre volt jezsuita 67.000 forintos alapítványa és Adelffy Antal földbirtokos és dunántúli kerületi táblai elnök 70.000 forintos hagyatéka, amelyekhez az idők folyamán családok és papok tetemes alapítványai járultak, lehetővé tették, hogy az intézetben állandóan tekintélyes számú gyermek kapjon ingyenes nevelést és oktatást. Ez a nevelés a szombathelyi püspökök felügyelete és ellenőrzése mellett 4
