Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
I. fejezet: Külső történet
akik „az én kedvemért“ szívesen el fogják végezni ezt a terhes, illetve kényelmetlen munkát. A becsértékről aztán értesítse majd. 5. Ha a Szapáry gróf zálogjogának megszűnése okirattal nem igazolható, ezeket a birtokokat a többitől el kell választani, mert ezek nem bocsáthatók árverés alá. Zavarok elkerülése végett a jámbor célokra szánt hagyatékot szintén külön kell választani az árvaház számára tettektől. 6. Azt az általa nagyon is ismert ügyességére és belátására bízza, hogy olyan intézkedéseket tesz, hogy a javakat minél magasabb áron lehessen értékesíteni, 7. A 6510 forint tényleges tartozás árvaházra vonatkozó adósleveleit, melyek a többi Adelffy iratok között vannak, nagyon a figyelmébe ajánlja. 8. Az árvahází ifjúság az erényre és tudományokra minden lehetséges módon ösztönzendő. „Ha abban a rendben — írja befejezésül a püspök —, amely eddig ott szokásban volt, a gyermekek javára valamiben változást tenni jónak látja Uraságod, azt mindaddig megteheti, amíg az árvaház állandó rendszerét ki nem dolgozzuk, és azt örökös megőrzés végett át nem küldöm.“58 Kelcz a kinevezés alapján, bár kinevezése csak átmeneti jellegű volt, mint Szilyhez írott egyik későbbi levelében jelzi,59 az Adelffy javaknak az árvaház számára történő birtokbavétele és értékesítése tekintetében s általában az árvaház összes anyagi javai fölött teljhatalmat kapott. Sietett is a fontos megbízatásnak eleget tenni, melyre nálánál senki nem volt alkalmasabb. Az árvaház számára figyelembe jöhető birtokok nagyobb része Vas megyében az úgynevezett „Tótság“ vidékén terült el Nagybarkócz központtal, a másik a sopronmegyei Küllőn volt. Még az év decemberében a kőszegszerdahelyi plébános, Wlasics János kíséretében a rotsági birtokra utazott ki, 1766 január elején pedig Küllőre ment, hogy az Adelffy örökösökkel, nevezetesen Niczky Annával és Erzsébettel, Solterer Anna gyermekeivel, leendő előzetes megbeszélés és megegyezés alapján a birtokokat árverés vagy közvetlen eladás útján pénzre váltsák át. Kelcz mindkét útját teljes siker koronázta. A két birtokállományt gyorsan és nem remélt nagy áron értékesítette, amiért a győri püspök külön elismerését fejezte ki neki.60 Az 1773-i királyi bizottság, melynek kiszállásáról már fentebb megemlékeztünk, az Adelffy javakból az árvaházra eshető örökséget 35.000 forintra becsülte, Kelcz kétszer annyiért értékesítette. Az 1776 jan. 15-én Nagybarkóczon kitűzött árverésre senkisem jelent meg Szapáry gróf megbízottján kívül, aki így versenytárs nélkül egyezett meg Kelcczel, mint eladóval, 40.000 forint vételárban. Az adásvételi szerződés 1776 jan. 22-én köttetett meg egyrészt a győri püspök megbízottai: Kelcz Imre és Wlasics János, valamint Kőszeg város megbízottja, 58 Sz. Kápt. L. Kelcz ievele Szilyhez 1782 dec. 23. Sz. P. L. 6U Zichy Ferenc gróf levele Kelczhez 1776 febr. 20. Sz. Kápt. L. 39
