Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
I. fejezet: Külső történet
földbirtokos (?) 1773-ban 500 forintot hagyott végrendeletileg a kon verti ta-háznak.27 Kisebb adományozók közül megemlítésre méltó Nagy Györgyné szül. Lada Zsófia 100 forintos adománya és Horváth Mihály prássíngí plébános 100 forintot kitevő hagyatéka.28 Voltak más pénzbeli és egyéb természetű adományozások is. A sok nemeslelkű adakozó bőkezűségének jóvoltából a konvertítaháznak 1758-ban már 6.200 forint tőkéje volt, mely évente 5 és 6 százalék mellett 327 forint kamatot hozott. Ez az összeg tíz év múlva 7.656 forintra emelkedett. 1772-ben pedig már 15.154 forint tőkével rendelkezett a ház.28 A jezsuiták vezetése alatt álló konvertita-ház növendékeinek száma az anyagiak ily kedvező szolgáltatása mellett az 1760-as években már 30 körül volt. Ezeknek egy része a jezsuiták iskolájába (alsó és felső gimnáziumba) járt, másik rékze a város elemi iskoláját látogatta. Hogy pedig az iskolába járó árvaházi növendékek a tudományokban odahaza is minél nagyobb mértékben gyarapodhassanak, továbbá, hogy legyen mindenkor alkalmas egyén, aki otthon a fegyelmet fenntartsa, Kelcz Imre házitanítót (instructor) is rendelt az intézetbe a növendékek mellé.30 Mindjárt kezdettől fogva, ahogy a Kelcz-féle árvaház létesült, különös probléma és feladat volt az árvaház vezetői és a városi tanács számára az iparostanoncok sorsa. Már a jezsuiták és a városi tanács között létrejött egyezmény 13. és 14. pontja kilátásba helyezi az iparra vagy mesterségre készülő növendékek megfelelő elhelyezését és a róluk való gondoskodást mindaddig, amíg csak önálló exisztenciákká nem lesznek. Mindezt abban a feltevésben és elgondolásban, hogy a város az egyes céheket rábírhatja a növendékek ingyenes kitaníttatására és legénnyé avattatására. A terv megvalósítása azonban nem ment olyan könnyen, mint kezdetben látszott. A város első ilyen kísérlete a szabó céhekkel szemben mindjárt eredménytelenül végződött. Ez indította a városi tanácsot arra az elhatározásra, hogy ezt az ügyet is a királynő elé terjessze és a legfelsőbb tekintély támogatását biztosítsa magának a céhmesterek megpuhítására és a szociális terhek elosztásában felettük való rendelkezés kieszközlésére. Kitűnik ez az 1751. dec. 24-i tanácsülés bírói referátumából. „Referálta azt is Biró Uram, hogy az Nemes Magistratusnak áz múlt napokban is szóval proponálta, hogy az szeginy árvák eránt, a kiknek valamelly mesterségnek megtanulásra kedve volna, és a vigre az Árva házbul ki mustráltatnának, mivel szegínyek, és modgyok nintsen benne, az Nemes Magistratus valamelly módott találna, hogy az czéhek az ollyatin árvát föli szeggöttetni, és ha maga tanuló Esztendeit ki állana föll is szabadítani tartoznának, a s7 U. o. 28. és 31. I. 28 U. o. 18. 1. 28 U. o. 3., 21. és 28. 1. 30 U. o. 14. és 18. 1. V. ö. Prot. Civ. Gins. 1752. ápr. 4. közgy. j. k. 28
