Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

IV. fejezet: Alapítványok

zásával, a császár személyesen, sajátkezűleg írt levélben fejezte ki iránta köszönetét. II. József halála után, bár sokat enyhült a nemzet közéletét megülő nemzetietlen rendszer nyomása, a tízéves uralom alatt beszivárgott eszmék nem tűntek el s Battyhánynak továbbra is küzdenie kellett a katolicizmus államvallás jellegéért, a generális szemináriumok megszüntetéséért, a katolikus iskolákért s élénk résztvett az 1790—91-es országgyűlés munkálataiban: hol bátorított, hol mérsékelt, hol ellentéteket simított el. Erős hazafias és egyházpolitikai tevékenységével, kiváló nagy emberi tulajdonságaival egyformán beváltotta a családi címer jelszavát: fidelitate et fortitudine. Hűséggel és kemény bátorsággal szolgálta egyházát és hazáját. — V. ö. Meszlényi Antal: Magyar sorsunk őrei Mohácstól Trianonig. Budapest, 1942'. Szent István Társulat. 214—244. 1.

7. „Adelffy alapítvány“ (Fundatio Adelffyana). Adelffy Antal, a kőszegi dunántúli kerületi tábla elnöke, 1768 júl. 10-én kelt végrendeletében a kőszegi árvaházra hagyta küllői és tótsági birtokait azzal a feltétellel, hogy felesége halála után azokat adják el s a befolyó összeget az árvaház javára fordítsák. A birtokok értékesítése után az összes bevétel 72.513 forint volt, melyből 69.000 forintot mindjárt a vevőknél hagytak kölcsenképpen. Ez az összeg kamatos kamatjaival 1780-ban már 81.254, 1787-ben 87.477 forintra emelkedett. Rendeltetése a végrendelet 15-ik pontja szerint az volt, hogy kamataiból magyar konvertitákat tartsanak el, amennyit csak lehet. Ha ilyenek nem volnának, más szegény, jószándékú növendékek is felvehetők. Ezeknek az ingyen nevelt fiúknak kötelességévé kívánta tenni, hogy az ő és hozzátartozói lelke üdvéért imádkozzanak és a Szentháromság tiszteletére végzett istentiszteleteken jelen legyenek.

Az Adelffy alapítvány összege a napóleoni háborúk alatt beálló devalváció következtében 42.920 forintra zsugorodott össze. Később egyesítették a Kelcz alapítvánnyal s mint „Kelcz—Adelffy1' alap szerepelt az 1914—18-as világháborúig.

Az alapítvány kezelését maga végrendelkező az egyházmegyei püspökre, a kőszegi plébánosra és a városi tanácsra bízta. A gyakorlatban azonban 1778-tól mindig egyik szombathelyi kanonok kezelte a püspöknek tartozó felelősség mellett, A birtokok eladását és a tőkék kihelyezését maga Kelcz intézte a győri püspök megbízásából.

Az alapítványra prezentálás jogát az 1780 május 31-én kötött szerződés kétharmad részben a szombathelyi püspökre és káptalanjára, egyharmad részben Kőszeg város tanácsára ruházta.1 Az 1810 szeptember 13-án tartott megbeszélés értelmében a fentebbi arányban gyakorolt prezentálási jog továbbra is érvényben maradt." Mivel azonban a nagy drágaság miatt az Adelffy alapból — kölcsönös megállapítás szerint — a jövőben csak 24 növendéket tudnak eltartani,

' Ezt a megegyezést az I. fejezetben az 54—55-ik oldalon már ismertettük. 2 Protocollum Sessionis et Consultationis in negotio Orphanotrophii AdelE- fiano—Kelcziani die 13-a Septembris 1810 celebratae. Sz. P. L.

214