Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
II. fejezet: Belső történet
lehetett benne helyezni. Az épület teljesen a jezsuiták tulajdona volt, a városnak csak annyi joga volt benne, hogy a saját árváit ott elhelyezhette; de az árvák élelmezéséért megfelelő összeget, először 20-—30, később 50—60 forintot fizetett a pénzérték és árak alakulása szerint. A jezsuita gondnok (curator) mellett szerepel már az árvák anyja, az instruktor és egyéb háziszemélyzet, akik a házvezetés, a gyermekek ellátása, oktatása, fegyelemben tartása körül végzendő teendőket teljesítették. Az árvák előbb említett otthonát 1778-ban lerombolták, hogy ugyanazon helyen újat építsenek. Nem sokkal előbb jutott az intézet az Adelffy-hagyaték birtokába, melynek jövedelméből sokkal több árvát és konvertitát lehetett felfogadni, mint amekkora a ház befogadóképessége volt. Ezért vált szükségessé most az épület kibővítése vagy átépítése. Az illetékes feljebbvalók az utóbbi mellett döntöttek. Az árvákat kilakoltatták és bérelt lakásban helyezték el 5 éven keresztül. Mivel ebben az időben számuk alig volt felül a tizen, néhány szobából álló lakás megfelelt nekik. Mikor az új épület egyik szárnya 1783-ban elkészült, oda költöztették be őket s úgy építették tovább a többi részét. A Hefele tervei szerint emelt épület, bent a város szívében, két templomhoz is közel, igazán vonzó otthont nyújtott a növendékeknek. Alig népesedett be azonban az új otthon, a növendékeket már 1787 május elején kiköltöztették belőle. Mint az első fejezetben már jeleztük, 35-öt Pozsonyba vittek — ezek voltak a jobb és nagyobb növendékek —, a visszamaradtak legnagyobb részét Kőszegen, néhányat pedig Szombathelyen helyeztek el magánosoknál. Hogy mi lett ezekkel a gyermekekkel, arról nem szól a krónika. Olyan keveset fizetett értük az alap — évi 12 forintot ■—, hogy ebből taníttatni alig lehetett őket. Azt is tudjuk, hogy a Kőszegen elhelyezettek a kőszegi plébános felügyelete alatt álltak, akinek meglehetősen sok gondot okoztak anyagiakban is. Csak kisebb részük került az intézetbe vissza, miután a dunántúli kerületi tábla 1790-ben királyi parancsra kiköltözött a 3 éven át bérelt árvahází épületből. Az újjászervezés eredményeképpen az épületet csakhamar fölszerelték a szükséges berendezési tárgyakkal, eszközökkel és a növendékek valósággal özönlöttek a kőszegi árvaházba az ország minden részéből, különösen Vas megyéből. Mikor a Kelcz-hagyaték is az árvaház tulajdonává vált, olyan tömegben érkeztek az intézetbe a felvételért folyamodók kérvényei, hogy nem lehetett kielégíteni az összes igénylőket. Az árvaház ebben a formájában 1930-ig szolgált az ifjúság otthonául. Hefele alkotása emeletes épület és a kerttel együtt 1109 négyszögöl területen fekszik. Különböző időkben más és más beosztás érvényesült az épületet nyújtotta nagy belső térbőség felhasználása szempontjából, A jelen század elején volt benne 27 szoba, 2 konyha, 2 raktár, 2 pince, 2 kamra. Ezekből az emeleten volt elhelyezve 3 143
