Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
II. fejezet: Belső történet
Az intézetbe csak olyan gyermekek vehetők fel, akik a hetedik életévet már elérték és 14 éves korukig maradhatnak a házban, rendelkezik a Projectum. A királyi helybenhagyó leirat mind a két korhatárt enyhítette s akként intézkedett, hogy a 7 éven aluliakat is fel lehet venni és 18 éves korig maradhatnak az intézetben. A gyengébb tehetségűeket, ha a 14-ik évüket már betöltötték, különféle foglalkozásra adták (földművelés, állattenyésztés, mezei munka, kézi mesterség, mechanika stb.), a tehetségesebbek pedig a ház kötelékében végezhették el a felső gimnáziumot is. Akik a dicséretesnél gyengébb eredményt mutattak fel az alsó gimnáziumban, szintén mesterségre küldték őket a grammatikai osztályok elvégzése után.13 Az intézetből eltávozásuk alkalmával mindnyájan új ruhát kaptak, feltéve, hogy életkörülményeik ezt indokolttá tették. Az inasok valamelyik mesterhez szegődésükkor a beiratás, felszabadulásukkor a legényavatás költségeit is megkapták. Sőt, ha a szükség úgy kívánta, ínaséveík alatt is kaptak ruhát a tanoncok. A felső gimnázium elvégzése után a filozófiára menőknek a ruhán kívül kevés pénzsegélyt is juttattak.14 A házirendnek alkalmazkodnia kellett az iskolai szabályokhoz, hogy a tanulók iskolalátogatási kötelességeiknek eleget tehessenek. Kötelesek voltak az árvaházi tanuló ifjak a félévek végén előírt tentámeneken (nyilvános vizsgák) teljes számmal résztvenni és a nyilvános iskolákba bevezetett és előírt vallásgyakorlatokon is jelen kellett lenniök.15 16 Az árvaház élén különböző időben különböző egyének állottak. 1741—1749 között a város felügyelete alatt állott az intézmény. Ekkor a házi felügyeletet egy korosabb nő, „az árvák anyja“ látta el. 1749-től 1773-ig mindig egy-egy jezsuita volt a ház gondnoka, aki a kollégium rektorának tartozott felelősséggel. 1773-tól az intézet az egyházmegyei püspök felügyelet alá került s attól kezdve először egymás után két exjezsuita volt a házgondnok (prefektus), később mindig egyházmegyei pap. 1914 óta igazgatói címet visel az intézet vezetője. A prefektus alárendeltjei: a három instruktor és az árvák anyja. Előbbiek a fiúk, utóbbi a lányok nevelésében segítettek a prefektusnak. Tóth József 1850 körül megszüntette az instruktori állást mint felesleges dolgot. A materfamilias szerepe akkor szűnt meg, mikor a lányok lassankint kiszorultak az intézetből. A prefektus félévenként mind a növendékekről, mind az instruktorokról és az árvák anyjáról jelentést volt köteles küldeni az egyházmegyei püspöknek, közölve annak tartalmát a kőszegi plébánossal és a városi tanáccsal.1<! 13 Projectum, I. íej. 10. §. 14 U. o. 12—18. §. 15 U. o. 12—18. §. 16 U. o. 12—18. §. 138
