Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

II. fejezet: Belső történet

kitűzése megmarad a XIX. század első felében is, de állandóan veszít a jelentőségéből. Az 1848: 20. te., mely az uralkodó katolikus vallás: és bevett felekezetek között „teljes azonosságot és viszonosságot' állapít meg, továbbá az 1868: 53. te., mely a 18-ik életévet jelöli meg a vallásváltoztatás korhatárául, a konvertita intézmény működését erősen korlátozta, majd teljesen meg is szüntette. Ekkor már azonban az a felfogás kerekedett fölül az árvaház vezetősége körében, hogy a megtértek, akikkel az utóbbi időben éppen elég baj volt magaviseletük miatt, az érdemesebb katolikus fiúkat megfosztják a nevelés lehetőségétől s az intézmény ebben a célkitűzésében idejétmúlt. Ezért írja Tóth József 1869-ben: „Most arra kell törekednünk, hogy a kát. szülők gyermekeit megtarthassuk s jól nevelhessük.“1 Ezek a szavak egyben kifejezik az intézet további rendeltetését is: támogatásban részesíteni az arra érdemes, szegény katolikus szülők gyermekeit, nekik biztos otthont nyújtani az ifjúkor sok erkölcsi veszélyt magában rejtő éveiben s őket biztos megélhetéshez juttatni. Ugyanez a védelem illeti a konviktorokat is, ők azonban anyagi ellátásukért megfelelő összeget fizetnek.

Az 1914—18-as világháború után a kőszegi árvaház eredeti, ősi jellege, hogy szegény, árva katolikus gyermekeket támogasson és biztos révbe juttasson anyagi és erkölcsi segítés formájában, megszűnik. Az ősi árvaház katolikus fiúinternátussá alakul át, ezeknek az intézeteknek nagyon jól ismert rendeltetésével: hogy megfelelő felügyelet mellett — melyet egyházmegyei papok látnak el — zavartalan és biztos menhelyet, igazi családias otthont nyújtson a felsőbb iskolákba készülő középiskolás tanulók számára. A növendékek megfelelő tápdíj lefizetése mellett teljes anyagi ellátást kapnak a modern hygiene minden követelményével együtt. Tanulmányi és lelki életük teljes ellenőrzés alatt áll, s így minden feltétel megvan ahhoz, hogy a szülők bizalmából az intézet nevelésére bízott növendékek igazi, jellemes katolikus magyar állampolgárokká nevelődjenek.

Az intézmény legősibb elnevezése: „Kőszegi árvaház“ (Orphanotrophium Ginsiense). A „konvertitaház" (Domus Convertitarum) vagy „konvertiták szemináriuma“ (Seminarium Convertitarum) elnevezés mellett, mely inkább csak a jezsuita korszakban volt használatos, a jezsuiták vezetése idején is gyakran szerepel az „árvaház“ (Orphanotrophium, Orpahanotrophium Convertitarum) megjelölés. De az 1780-ban elkészült Planum Regulationus már csak „Adelffy árvaház“-at (Orphanotrophium Adelffyanum), az 1792-ben jóváhagyott Projectum Regulationis pedig „ Kelcz—Adelffy árvaház“-at (Orphanotrophium Kelcziano—Adelffyanum) említ. Ez utóbbi elnevezés 1930-ig volt érvényben, akkor kapta az intézet az internátus, fiúnevelőintézet címet.

1 V. ö. Hist. Domus-ban Tóth József jegyzeteit. Árv. Lev.

134