Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

I. fejezet: Külső történet

delmét 100 forinttal emelni kellene a javaslat szerint. Abból a szempontból is kívánatos volna ez a megoldás, mivel az 1798 dec. 18-án 30.105. sz. a. kiadott helyt, intim, szerint a helyi rajziskola tanítói állását a IV. osztályétól el kell választani. Már pedig a város, mely nemrégiben is tűzveszélyt állott ki és érzékenyen károsodott, a rajziskola tanára részére teljesítendő 300 forint fizetésen túl semmi többletre nem képes.

Ily módon a tanítói pályára már felkészült növendékek először ugyan fiatal koruk miatt még csak mint segédtanítók, később azonban kellő gyakorlat megszerzése után és elegendő erő birtokában mint rendes tanítómesterek minden évben legalább 15—20-an a kerület nemzeti iskoláiban alkalmazást nyernének és az árvaháznak nem lennének oly nagy terhére, mintha különbség nélkül a felsőbb tanulmányokra mennek, vagy ipart és mesterséget választva ruházatot és más jótéteményeket élveznek az alapítvány pénztárából.

Bizonyos, hogy az árvaházi alap az intézetnek fenti módon történő átszervezése által évente 500 forintnyi új terhet venne magára és ennek következtében 12—15 árvával kevesebb részesülne az alapítvány jótéteményeiben; de az előzményekből az is világos, hogy ez a megterhelés az intézmény Tervezetének megfelel és elkerülhetetlenül szükséges. Három instruktor élelmezése, lakása, ruházata kétségtelenül könnyen 500 forint kiadást fog jelenteni, mégis azt a teljesítményt, amire érett férfiak tekintélyük és más szükséges kvalitásaik alapján képesek, aligha fogják nyújtani.

Végül: mivel a Ratio Educationis 59. §-a szerint és az 1793 okt. 1. helyt, leirat értelmében a nyilvános árvaházakat intézményi mivoltukból fakadó erejüknél fogva a nemzeti iskolák számára kiválasztandó és előkészítendő iskolamesterek szemináriumának kell tekinteni és nagy érdek fűződik ahhoz, hogy ez a célkitűzés megvalósuljon, ennek elérésére semmi költséget sem szabad kímélni.

Ez úton meg fogjuk előzni, hogy megfelelő és jóerkölcsű iskolamesterekben hiány legyen. Jelenleg ugyanis a plébánosoknak általános a panasza, hogy többnyire a legkevésbbé megfelelő és igen könnyű szellemi fajsúlyú embereket kell nekik szükségből alkalmazni. A tanítóképző iskolák, melyekben ezekre a hivatalokra az egyének képesítést nyernek, nincsenek abban az állapotban, hogy a hibákat azon rövid idő alatt, míg látogatják őket, a növendékekből teljesen kiirtsák, mivel ezek alkalmaztatásukat várva hibáikat legkevésbbé sem árulják el. A múltjukról szóló bizonyítványok, melyeket magukkal hoznak, vagy részlegesek vagy legkevésbbé gyanút keltők, és úgy csikarják ki azoktól, akik hivatali kötelességüknek tartják, hogy más szerencséjének útjába akadályt ne gördítsenek. Ez a nemzeti iskolák igen egészséges intézményének legnagyobb akadálya, melyet ha rövid időn belül el lehetne távolítani, a nemzeti iskola jobban közkínccsé válnék, mint bármely más hatékony eszközök igénybevételével.

Ha az iskolák tudományos teljesítményét tekintjük, ez az olva96