Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)
Előszó a második kiadáshoz
ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ Huszonhárom esztendő munkájával 1814-ben elkészült a szombathelyi székesegyház. Bőle András őrkanonok a következő év visitatio canonicája alkalmával leírhatta e szavakat: „Somogy Leopold püspök Szily Jánosnak tervét és szárnyaló eszméit tökéletesen valóra váltotta, s a bazilikát abban a fenséges szépségben építette fel, amelyben lelkünk mérhetetlen örömére szemlélhetjük.“ Ez a mérhetetlen öröm lobogott a szombathelyi egyházmegye papjainak, híveinek szívében 130 éven keresztül, valahányszor szépséges székesegyházukat szemlélhették. Ez adta kezünkbe a tollat, hogy székesegyházunk alapos ismertetése által másokat is örömünk részeseivé tegyünk és lehetővé váljék számukra is Szily János szárnyaló eszméinek, művészkezek ecsetjével, vésőjével írott „utolsó, néma prédikációjának“ megértése. E vággyal és reménnyel, szívünkben ujjongó örömmel bocsátottuk útnak munkánk első kiadását. 1945. március 4-én székesegyházunk bombatámadás áldozata lett. Azóta a Sión pusztulását sirató próféta keserű fájdalma él szívünkben. Székesegyházunk üszkös falai minden ékességüktől megfosztva panaszosan merednek az ég felé. . . „Sión utai szomorkodnak, azért, hogy nincsenek, akik az ünnepre jöjjenek. Minden kapui elromlottak, az ő papjai sírnak, és ő maga elnyomatott a keserűségtől. . . Eltávozott Sión leányától minden ékessége ... Az ellenség kezét vetette annak minden szépségére . . . O Ti mindnyájan, 5