Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)

A székesegyház a bombázás előtt

díszítését Prokop készítette. Középen, a háromszögben az Isten neve: Jahve, vagyis: „Én vagyok, aki vagyok“ (Ex. 3, 14.), lényegem a lét. Körülötte fénysugárban s felhők között Istent imádó angyalok lebegnek. Az arany és fehér színek alkalmazása a glórián nagyon előnyös, és különösen alkalmas a mennyezetfestmény színeinek kiemelésére. A glóriában levő angyalok légiesek, kitűnő anatómiával, barokkos lendülettel, élettel.

3.— Klasszikus szépségű a főoltár. Jobbról s balról kétkét salzburgi márványból készült, aranyoztt olajleveles fafaragvánnyal díszített, hornyolt korinthusi oszlop tartja a koszorúpárkány előreugró részét. A köztük levő falmezőt Maulbertsch hatalmas oltárképe tölti ki, amely a mennyezetfreskók tartalmi folytatásaként a Visitatio-1, vagyis a Szent Szűznek Szent Erzsébetnél tett látogatását jeleníti meg (Lk. 1, 39—56.).

Háza előtt magas lépcsőfokon fogadja Szent Erzsébet a látogatására jövő Szűz Máriát, aki az angyaltól megtudta, hogy nagynénje gyermeket vár, és segítségére sietett. Erzsébet alázattal köszönti és boldognak hirdeti ifjú rokonát, aki megdicsőülten emeli sugárzó tekintetét a magasba, ahol a megnyíló ég felhői között angyalok serege jelenik meg, akik mintha együtt zengenék a Szent Szűzzel a Magnificat fenséges énekét. A lépcső alján Szent József, fenn az épület kapujában Szent Erzsébet mögött Zakariás alakja látható. Köröskörül az előtérben, a háttérben és az épület ballusztrádos erkélyén színes embercsoportok, bő palástú ősz férfiak, ifjak, leányok, egy karjait lelkes örömmel kitáró, festői öltözetű férfiú, mint az emberi nem képviselői csodálattal, áhítattal szemlélik Isten anyjának felmagasztosult alakját. Szűz Mária arca valóban remekbe készült és megkapóan

54