Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)

A székesegyház a bombázás előtt

amivel Isten dicsőségének és nyája üdvének munkálásában kitűnt? De ugyan minek is soroljam fel buzgóságának és jámborságának számtalan közismert emlékét? Hiszen egymagában ez az Istennek szentelt nagyszerű és pompás épület, az emberi kéznek ez a kiváló munkája, ezek a néma márványok ép úgy, mint az eleven kövek örökké hirdetni fogják, mily nagy volt vallásossága, szelleme és jámborsága, hogy ép oly igazán el lehet mondani róla azt, amivel Szent Leó pápa elődjének, Sixtusnak emlékét magasztalta: Nagy volt mint falak tervezője, de még nagyobb mint lelkek építőmestere, és jámborságának e két tevékenységével elérte, hogy intézményeinek hasznát a jámbor utókor élvezheti, abban lakván, amit ő épített és azt cselekedvén, amit ő tanított.“25

5. — Szily János és Somogy Lipót utódai is szívügyüknek tekintették a székesegyház karbantartását és szépítését.

Bőle András (1824—1843) építette a déli oldalon levő kijárat elé a szélfogó tornácot.

Balassa Gábor (1844—1851) a székesegyház felszerelését gyarapította.

Szenczy Ferenc (1852—1869) állíttatta fel 1866-ban a kis szószéket 2.300 forintért, az 1864—1866. években 3.300 forint költséggel megjavíttatta az orgonát, és az 1867—1868. években rendezte a székesegyház előtti teret.26

Szabó Imre (1869—1881) restauráltatta és emeltette a tornyokat. 1870-ben a déli, vagyis a püspöki palota mellett levő torony összeomlással fenyegetett. Szabó püspök a következő két nyáron 10.000 forintnyi költséggel restauráltatta. A toronysisakot, amelynek szögezésénél a víz behatolt, s a faalkatrészeket elkorhasztotta, ledobatta, a faalkatrészeket

24