Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)

A székesegyház a bombázás előtt

ferences szerzetesnek aranymiséjén manuduktor volt, prédikált s vendégül látta az aranymisést számos más vendéggel.

„A prímitziázót számos vendégekkel

Asztalához híván, több fő személyekkel,

Biztatta, hogy vígan lennének az Ürban,

Maga pedig járkált a palotájában,

Járkált, mert a halál útját siettette .. ,1T"

Kénytelen volt vendégeitől búcsút venni, ágynak esett. A tüdőgyulladás ,,az erőtlen és törődött egészségű“18 püspök életerejét néhány nap alatt felemésztette, Szily János 1799. január 2-án 64 éves korában elhúnyt.

„Szily Jánossal a munka élő lelke szállt a sírba. Törhetetlen akaraterejű, lelkes, áldozatot és lemondást nem kímélő főpap, kit minden érzése, minden gondolata élete nagy művéhez, a székesegyházhoz fűz. Mennyi szeretettel, mily örömmel ír az építkezés haladásáról! Figyelme kiterjed a legapróbb részletekre is. Finom ízlésre valló, szakszerű megjegyzéseket tesz a tervekre, színvázlatokra, de nem feledkezik meg a lépcsőkhöz szállítandó kövekről sem. Mindenre gondol, mindenütt ott van s mindig a kellő időben; ösztönöz, szervez, munkára buzdít, s ha kell, kurtán és energikusan intézkedik. Székesegyháza felépítésére és méltó díszítésére semmiféle áldozattól sem riad vissza, bár az egyes tételeknél okosan mérsékli a kiadásokat. Harmincezer forinttal kezdi a munkát s haláláig a saját javaiból előteremthető anyagokon kívül a püspökség jövedelmeiből 151.106 forintot áldoz az építésre.“19

Végrendeletében sem feledkezett meg székesegyházáról. Reá hagyta nagyértékű könyvtárát, éremgyüjteményét és magánjellegű iratait, valamint a köteles hagyományok levonása után maradó hagyaték egyharmadát.20

19