Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)

A rombadőlt és újjáépülő székesegyház

II. A SZÉKESEGYHÁZ ÚJJÁÉPÍTÉSE 1. Az újjáépítés programmja Még fel sem ocsúdott Szombathely társadalma és az egy­házmegye papsága a szörnyű pusztulás okozta dermedtségé­ből, amikor Kovács Sándor megyéspüspök megrázó erejű körlevélben szólította fel híveit (VI. köri., március 10.) a székesegyház újjáépítésére, és ezzel a lelkekben általánosan ébredező vágynak határozott irányt s biztos utat mutatott. Seregestől jöttek a hívek a püspöki palotába s jelentkez­tek, hogy önkéntes munkaszolgálattal segédkezzenek a ro­mok eltakarításában. A szeminárium növendékei Kozma Ferenc dr. lelkiigazgató vezetésével összegyűjtötték és biz­tonságba helyezték a romok közül az oltárok felszerelését, a szobrok töredékeit és a szertehullott faragványos díszeket. Adományok gyűltek pénzben és természetben, egy magát megnevezni nem akaró jótevő egymaga 600.000 pengőt hozott. Szinte életerejének utolsó fellobbanásával jött be Szom­bathelyre egykori székesegyházának megtekintésére Mikes János gróf c. érsek. Megrendültén szemlélte a pusztulást, és néhány nap múlva, mintegy szellemi végrendeletként írásba foglalta az újjáépítésről kialakult gondolatait, megjelölvén az anyagi forrásokat is, amelyek közt a saját hozzájárulását is számításba vette. Mikes érsek elgondolása főbb vonásai­ban megegyezik azzal a programmal, amely a püspöki kör­levél nyomán az illetékesekben kialakult. A romok eltakarítása után meginduló újjáépítés munká­ját két főgondolat vezérli: régi fényében és eredeti alakjában keljen új életre székesegyházunk, s a munkálatok sorrend-188

Next

/
Oldalképek
Tartalom