Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)

A rombadőlt és újjáépülő székesegyház

lalanul többet szenvedtek, mint az al secco festett ornamentális díszítés: a kétféle tecnikai eljárással díszített falmezők itt szinte éles vonalban váltak el egymástól.

Winterhalder négy aranygrisaille képe — köztük a Madonna-kápolna feletti, Szent Márton köpenyosztását és a sekrestye bejárattal szemben levő, Szent Quirinus savariai útját ábrázoló képe teljes egészében, a másik kettő nagy részben — lehullt. A megmaradt sima vakolaton a 2—3 milliméteres intonaeo-réteg leválása után a kompozíció szénnel rajzolt képe tűnt elő.

A keresztet tartó korinthusi oszloppárok stukkó műmárványa több helyen teljes egészében lehámlott. A megmaradt téglafalazáson számos repeszdarab-ütötte lyuk tátong. A korinthusi oszlopfők és ugyancsak fából faragott, dúsan aranyozott oszloplábak itt nagyobb részben megmaradtak, főleg az északi oldalon, ahol néhány oszlop műmárványozásával együtt maga is elég sértetlen.

DÉLI SZÁRNY

2. — A pusztulás a kereszthajóban a sekrestye felőli oldalon nagyobb. A székesegyház költségén csak néhány éve restaurált Szent Quirinus-oltárképnek csupán roncsai maradtak meg.

A Győrött őrzött M ária-kegy kép mása, amelyet Somogy Lipót püspök készíttetett székesegyháza számára, darabokra szakadt. Ezzel szemben a Herzan ajándékozta finom, római művű ereklyetartó — székesegyházunknak egyik kimagasló művészi ékessége — csekély sérüléstől eltekintve épségben maradt.

3. —- Ugyancsak épségben maradt a szép márvány ke-182