Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)
A rombadőlt és újjáépülő székesegyház
Építéstechnikailag nem érdektelen, hogy míg az oszlopok törzse falazott téglaépítmény, a lábazat és oszlopfők magja faragott kőből készült, s ezt öleli körül oszlopfők és lábazatok dúsan faragott fafaragványa. Az oszlopsor embermagasságú talapzata márványozásától teljesen megfosztva, sőt ittott erősen kicsorbulva ma alig több dísztelen téglarakásnál. 5.—- Az oldalkápolnák nyílásainak műmárványozása, főként a záró félköríven. majdnem teljes egészében leomlott. Az oltárépítmények szétroncsolva, a menzáknak csak csupasz téglaépítménye maradt meg; a közrefogó kisebb oszlopok talapzata és törzse, valamint a felső lezáró párkány mindenütt erősen megsérült. A rózsaszín műmárványozásban kellemes színfoltként ható szürke oltárképkeretek ugyancsak erősen megrongálódtak, s ekkor tűnt ki, hogy a faragott márványként ható keretek szintén stukkó műmárványból készültek, és a kerel profilja az alapépítményül szolgáló téglafalazásba volt bevágva. A mellékoltárokat koronázó bájos stukkócsoportoknak, felhőgomolyagból előtűnő angyalfejeknek csak kisebb töredékei maradtak. ÉSZAKI OLDAL Első kápolna. Spreng Antal Nepomuki Szent Jánost ábrázoló oltárképe szétszaggatva, mészportól belepve, de nagyobb darabjában épen lóg a vakrámán. A kápolna belső falképdísze, amely az oltárkép kísérőjéül jeleneteket ábrázol a szent életéből, bár mészportól lepve ma alig látható, majdnem teljes egészében ép. Az oltár menzáján Szent Piacidus ereklyéje, valamint a koporsó XV h századbeli nagy értékű spanyol brokát dísze és XVIII. századi magyar csipkéje sértetlen maradt. Második kápolna. Dorfmeister Szent István oltárképé-179
