Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)
A rombadőlt és újjáépülő székesegyház
em-el előredőlt. Az oromzatról Szent Péter és Szent Pál szobrai összetörve lehullottak a bejárat elé: csak most, közelről szemlélve tűnt ki az apostolfejek rendkívül finom, puha és festői megmintázása, klasszikus reminiszcenciákkal. Az oromzat középső, allegorikus nőalakjának törzse összetört és lehullott, de a finom mintázású fej, valamint a reményt és szeretetet jelképező két puttószobor majdnem sértetlen maradt. Erősen megrongálódtak a toronysisakok, az ablakok és az óra számlapjai is. A restaurálás során a homlokzat egész emeleti része lebontandó és újjáépítendő lesz. Már itt megjegyezhetjük, hogy ezzel kapcsolatban kívánatos volna és a homlokzat összképét gazdagabbá tenné a toronysisak újjáépítése Hefele eredeti tervei nyomán. A templomtest külseje aránylag nem sokat szenvedett; csupán az ablakok helyén tátonganak üres nyílások. A robbanás ereje az ablakok vaskereteit és a katedrálüveg ólomfoglalatait messzire elvetette, főleg az északi oldalon, hol az ásatások színhelyén, az ókori bazilika és a középkori vár romjai közt akadtunk rájuk. B) A székesegyház belseje A belépő, aki azelőtt „a valódi műremekből áradó boldog borzongást érezte a székesegyházban“, most lesújtva és könnyes szemekkel szemléli ,,a pusztulás utálatosságát a szent helyen.“ (Dán. 9, 27.) 1. A HOSSZANTI HAJÓ 1.— Rumpelmayer márvány szenteltvíztartói közül az egyiknek kagylója kettéhasadt, a másik meglehetős épségben maradt. 177
