Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)
A székesegyház a bombázás előtt
A halál keresztülhúzta terveiket. 1796. augusztus 7-én Bécsben elhúnyt a nagy művész, mielőtt a székesegyház mennyezetén egyetlen ecsetvonást tehetett volna. Súlyos gondként nehezedett Szily lelkére a kérdés, kire bízza e munkát. Gróf Lamberti altábornagy Nesselthaler András salzburgi festőművészt ajánlja és arról értesíti, hogy a király és a nádor is szívesen látnák Nesselthaler szerződtetését. Ugyanakkor a pápai nuncius Ferracuti olasz mestert ajánlotta. Szily azonban ragaszkodott Maulbertsch művészetéhez. Az elhúnyt mester apósához, Schmuzer Jakabhoz, a bécsi rézmetsző-akadémia igazgatójához fordult, és felkérte, utazzék el Morvaországba, tekintse meg Maulbertsch legkiválóbb tanítványának, Winterhalder Józsefnek obrowitzl mennyezetképeit. Schmuzer teljesítette Szily óhaját és Obrowiizból hazatérve a legkedvezőbb bírálatot küldte: Winterhalder annyira elsajátította mesterének művészetét, hogy, ha ő festheti a székesegyház mennyezetképeit, azok teljességgel hasonlók lesznek Maulbertsch eredeti alkotásaihoz; olyannyira, hogy még Ráfael is zavarba jönne, ha neki kellene azok között különbséget tennie.11 Szily ezek után Winterhalder mellett döntött. Schmuzernek annyira igaza lett, hogy közel száz esztendőn keresztül Maulbertschnek tulajdonították a szentély mennyezetképét. A mind több áldozatot követelő francia háborúk ellenére is gyors iramban haladtak a munkálatok. Felépültek a tornyok, az oromfalra felkerültek Prokop szobrai, Rumpelmayer Márton megkezdte a főoltár építését. 1797-ben Napoleon diadalmas olaszországi hadjárata során a közeli Leobenig nyomult előre, félni lehetett, hogy a háború hozzánk is átcsap, ezért az építést jóval később kezdték. Bevakolták és letisztították a székesegyház homlokzatát, felállították rajt Szent Péter és Szent Pál apostolok 16
