Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)

A székesegyház a bombázás előtt

I. TÖRTÉNETI RÉSZ

1. Helytörténet

Tiberius Claudius római császár Kr. u. 43-ban alapította Colonia Claudia Savariát, és Felső Pannonia székvárosává tette. Capitolium, theatrum, diadalív, templomok, paloták, fürdők ékesítették, nagyszabású vízvezetéke friss, alpesi vízzel látta el. Császárok tartózkodtak falai között, így Domitianus, Marcus Aurelius, Aurelianus. Egy verzió szerint Septimius Severust itt kiáltották ki császárrá a légiók 193- ban. Nagy Konstantin Rausimodus szarmata királyon Campona (Nagytétény) falainál vívott nagy győzelme után 322-ben innen keltezte egyik rendeletét. I. Valentinianus 375-ben Savariát választotta ki téli szálláshelyül. Itt halt vértanúhalált 303-ban Szent Quirinus és itt született 316-ban Gallia apostola, Szent Márton.

A hajdani dicsőségnek beszédes tanúi a múzeum kőtárában látható kolosszális torzók, feliratos-kövek, oltárok, sírkövek, a múzeum kisebb római emlékei, a szeminárium- és püspökkerti feltárások eredményei: a hatalmas úttestek és a Szent Quirinus-bazilika pompás maradványai.1

Attila hadai és a 455. évi földrengés vetettek véget C. C. Savaria dicsőséges évszázadainak. A lakosság azonban részben visszaszivárgott, s a többé kevésbbé helyreállított romok között folytatta életét. A népvándorlás ugyan végig viharzott Savaria romjai fölött, de érdemleges emléket nem hagyott maga után. Vannak nyomok, hogy a kereszténység is tovább élt, legalább is az avarok idejében a szláv kereszténységig, a salzburgi érseki fennhatóságig.

9