A Szombathelyi Egyházmegye Zsinati Törvénykönyve (Statuta Dioecesana). Kihirdetve az 1927. évi október 4-8. napján tartott zsinaton (Szombathely, 1927)

II. Személyek

II. SZEMÉLYEK.

1. AZ EGYHÁZMEGYEI HATÓSÁG.

1. §. Az egyházmegye legfőbb lelkipásztora a püspök. Ügy lelkiekben, mint anyagiakban ő kormányozza az egyházmegyét; a kánonok keretében őt illeti a törvényhozó, ítélkező, közigazgatási és végrehajtó hatalom (334. 335. c.).

Helyettese a püspöki helynök (vicarius generalis), aki rendes joghatósággal intézkedik mindazon kormányzati ügyekben, melyekre az egyházi törvénykönyv nem kíván külön meghatalmazást (366. c.).

Peres- és bűnügyekben a püspök helyettese a szentszéki bírósági elnök (officialis), aki rendes joghatósággal ítélkezik mindazon ügyekben, melyeket a püspök nem tart fenn magának (1573. c.).

Széküresedés idején a püspök kormányzati jogát a káptalani helynök (vicarius capitularis) gyakorolja (431. c.); a peres ügyeket pedig az officialis.

A püspöki helynök kormányzati intézkedése ellen felfolyamodásnak van helye a püspökhöz; az officialis ítélete ellen nincs helye felebbezésnek a püspökhöz, csak az illetékes másodfokú bírósághoz.

2. §. Az egyházmegyei kormányzatban az egyházi törvénykönyv (Codex Juris Canonici) mellett az egyházmegyei zsinati törvénykönyv rendeletéi (statuta synodi dioecesanae, rövidítve: SD) irányadók.

Egyes ügyekre vonatkozó intézkedéseket leiratban közöl az egyházmegyei hatóság; az egyetemes érdekű rendeleteket pedig hivatalos körlevélben hirdeti ki. A körlevéli intézkedéseket minden egyházmegyei papnak kötelessége ismerni és az érdekeltekkel közölni.

3. §. A püspök tanácsadótestülete a székeskáptalan (391. c.).

Ennek szervezetét és belső életét a székeskáptalani statútumok szabályozzák.