A Szombathelyi Egyházmegye Zsinati Törvénykönyve (Statuta Dioecesana). Kihirdetve az 1927. évi október 4-8. napján tartott zsinaton (Szombathely, 1927)
III. A szentségek
66 hogy a gyermekekkel együtt ők is járuljanak a szentáldozáshoz. Hívja fel figyelmüket az ezen alkalommal nyerhető búcsúkra (első áldozóknak s azok vérrokonainak harmadízig teljes búcsú; egyéb jelenlevőknek hét évi és hét quadragenai búcsú (S. C. I. 12. Jul. 1905.). Tegye emlékezetessé az első szentáldozás napját a templompénztár költségén beszerezhető alkalmi képpel. 151. §. Az elemi iskolai tanulók évenkint négyszer járuljanak közösen szentáldozáshoz és pedig iskolaév elején, karácsonykor, húsvétkor és az iskolaév végén. Ilyenkor gondoskodni kell arról, hogy elegendő gyóntató legyen s a gyermekeknek ne kelljen sokáig várakozniok. 152. §. Az egyház óhaja és a hitélet fokmérője a gyakori szentáldozás. A lelkipásztornak feladata híveit annak elsajátítására nevelni (863. c.). A gyakori és mindennapi áldozásnak feltétele a kegyelemállapot és a tiszta szándék. A tiszta szándék abban áll, hogy a hívő ne szokásból, hiúságból, vagy emberi tekintetekből áldozzák, hanem azért, hogy eleget tegyen az Üdvözítő szándékának. Az Űr Jézus pedig azért rendelte a szentáldozást, hogy a lélek vele egyesüljön és az isteni orvosságot gyarlóságainak gyógyítására használja. Kötelesek a gyakori áldozok kikérni a gyóntató tanácsát, és tehetségük szerint kellő előkészületet és hálaadást végezni. (Trid. Syn. 20. dec. 1905.). Első szentáldozásuk után a gyermekeknek ajánlani kell a gyakori áldozást, amely szívük ártatlanságának legjobb őre és az ébredő szenvedélyek leghathatósabb fegyelmező je. 153. §. A lelkipásztor könnyítse meg a híveknek a szentáldozást. Bár óhajtandó, hogy a hívek a szentmise keretében járuljanak szentáldozáshoz, de ha körülményeik úgy kívánják, álljon készségesen szolgálatukra bármikor és necsak mise alatt, hanem szükség szerint előtte és utána, sőt szentmisén kívül is áldoztasson. Nagypénteken csak súlyos betegek áldozhatnak útravaló gyanánt. Nagyszombaton csak az ünnepélyes szentmise alatt, vagy közvetlenül utána szabad áldoztatni (867. c. 2. 3. §.).
