A Szombathelyi Egyházmegye Zsinati Törvénykönyve (Statuta Dioecesana). Kihirdetve az 1927. évi október 4-8. napján tartott zsinaton (Szombathely, 1927)

XI. A papi nyugdíj

190 területén, akár azon kívül. Köteles azonban azt bejelen­teni az egyházmegyei hatóságnak (143. c.). Ha a kiválasztott helyet vagy környezetet a püspök, főleg erkölcsi okokból nem tartja megfelelőnek, a nyug­díjas papot eltilthatja tőle, illetőleg meghatározott tar­tózkodási helyet jelölhet ki számára. 549. §. Az egyházmegye székhelyén a nyugdíjas pa­pok részére külön ház van; az aggpapok háza vagy „deficientia“, amely az egyházmegyei papi nyugdíjinté­zet tulajdonát képezi. Minden nyugalmazott egyházme­gyei pap igényelhet lakást a deficientia-házban. Ha van az épületben szabad lakás és nem költözik be, vagy másutt választja lakóhelyét, nem igényelhet lakáspénz­megtérítést. 550. §. A nyugdíjat az „Egyházmegyei Nyugdíjinté­zet“ szolgáltatja. Ennek vagyonát képezi a deficientia­­ház és törzsvagyoni tőke. Jövedelmi forrásai a következők: a) a vallásalap­ból és az állampénztárból származó nyugdíjösszegek; b) segélyek és adományok; c) az elhúnyt papok hagya­tékából igényelt illetmény (SD. 561. §.). A nyugdíjinté­zet vagyonát a székeskáptalan kezeli; számadásai éven­­kint körlevélileg közöltéinek az egyházmegye papsá­gával. 551. §. Amennyiben a nyugdíjintézet jövedelme nem elegendő a nyugdíjas tisztességes megélhetésére, a „Szent Imréről nevezett segélyzőegyesület“ saját pénz­tárából segélyt, illetőleg kiegészítést juttat neki. 552. §. A Szent Imre-segélyző-egyesület az egyház­­megyei papságnak autonom testületé, amely külön alap­szabályok szerint működik. A SZENT IMRE-EGYESÜLET ALAPSZABÁLYAI. I. Az egyesület meghatározása. 1. §. Az egyesület neve: „Szent Imréről nevezett egyház­­megyei papi segélyző egyesület“, vagy röviden: „Szent Imre­­egyesület“. Székhelye Szombathely. 2. §. Az egyesület célja: a szombathelyi egyházmegye nyugdíjas papjainak segélyezése. Az egyházmegyei papság

Next

/
Oldalképek
Tartalom