A Szombathelyi Egyházmegye Zsinati Törvénykönyve (Statuta Dioecesana). Kihirdetve az 1927. évi október 4-8. napján tartott zsinaton (Szombathely, 1927)

II. Személyek

11

lomért, hanem köteles a püspök által kijelölt egyéb alkalmazásban szolgálatot teljesíteni.

3. A PAPI ÉLET.

22. §. Az egyház azt kívánja, hogy a pap élete külső megnyilvánulásában és belső valóságában szentebb legyen a világiakénál és hogy erényeivel és cselekedeteivel példaképül szolgáljon (124. c.). Csak így számíthat egyúttal a hívek részéről is arra a tiszteletre, mellyel a világiak tartoznak a papnak (119. c.).

Aki bűntény elkövetésének közeli alkalmában forog, vagy akire nézve a megejtett vizsgálat után alapos a gyanú, hogy valamely bűntényt elkövetett, azt a püspök meginti (2307. c.). Ha valakinek viselkedéséből botrány, vagy a közrend megzavarása származott, azt a püspök megfeddi (2308. c.). Ha az intés és feddés eredménytelen, vagy pedig azoktól eredmény nem várható, a püspök parancsot ad arra nézve, miként kell az illetőnek viselkednie és a parancs megszegése esetére büntetéssel fenyegeti meg (2310. c., 1922: VIII. köri. 3815. sz. XV., 2233. c.). Kánoni bűntény esetén megfelelő közigazgatási eljárást (2142—2194. c.) vagy bűnpert indít (1933 —1959. c.).

. A) Életszentségre törekvés.

23. §. Minthogy hivatása a papot életszentségre kötelezi, állandóan munkálkodjék lelke tökéletesítésén és alakítsa ki magában az Isten Szíve szerint való papnak eszményét.

24. §. Legyen a pap az imádság embere. Élethivatásának egyik része Istent imádni, dicsérni és engesztelni. Híveiért igyekezzék nemcsak dolgozni, hanem imádkozni is (Makk. II. 15, 14.).

Legyen élete állandó imádság (Lk. 18, 1.) azáltal, hogy sokszor gondol az Üristenre, s az ő dicsőségére irányítja minden szándékát, munkáját és egész valóját.

A breviárium elvégzése, amely minden papot halálos bűn terhe alatt kötelez (135. c.), legyen imádságos életének középpontja. Ezt a legszebb imát méltóképen, figyelemmel és áhítattal végezze.