A Szombathelyi Egyházmegye Zsinati Törvénykönyve (Statuta Dioecesana). Kihirdetve az 1927. évi október 4-8. napján tartott zsinaton (Szombathely, 1927)
V. Szent helyek
118 tatószék alkalmas, hozzáférhető helyen és ráccsal ellátva. 306. §. A templomi padok általában mindenkinek rendelkezésére állanak, elsősorban az idősebb, vagy gyengélkedő híveket illetik meg (1263. c.). Püspöki engedély nélkül a kegyúron kívül senkinek sincs joga a templomban helyet vagy ülést fenntartani. Ha a kegyuraság több birtokosra szállt át: azok nem igényelhetnek a templomban külön helyet vagy padot. Joga van azonban az egyházközségnek a padokat évi fizetség ellenében egyeseknek kiadni, de nem örökölhető jogon és nem hosszú időre. Ez az egyházközségi határozat püspöki jóváhagyást igényel. Legalább egy padot azonban ilyenkor is szabadon kell hagyni a szegényebb hívek szükségletére. Férfiak és nők régi szokás szerint elkülönített padokban foglalnak helyet (1262. c.). Nem kívánatos, hogy a templom zsúfolva legyen padokkal. 307. §. Minden templomnak legyen tágas, száraz és lehetőleg fűthető sekrestyéje; azonkívül a használatban nem lévő tárgyak elhelyezésére külön raktárhelyisége. Képek, szobrok, ereklyék. 308. §. Legnagyob dicséret a papra és hívekre s egyúttal lelkületűknek tükre, ha az Ür házának díszítésén buzgólkodnak (25. zsolt. 8.). Dicséretes szokás, hogy a templom, főleg az oltár élővirággal legyen díszítve; a szentségházra, vagy eléje azonban nem szabad virágot helyezni. Papírból, vászonból készült ízléstelen művirágok és koszorúk sem az oltáron, sem a falakon nem tűrhetők. 309. §. Legértékesebb dísze a templomnak a művészi szobor és szent kép, amely kiválóan alkalmas a vallásos érzelmek felkeltésére. Különös gondot kell fordítani az oltárképre és a keresztuti képekre. Csak olyan szobrok és képek helyezhetők el a templomban, amelyek a híveket áhítatra keltik és az egyház felfogásával nem ellenkeznek (1279. c.). A híveket művészi ízlésre kell nevelni, nem pedig az ő ízlésükhöz alkalmazkodni. Ízléstelen gyártmányok helyett az egyházi