A Szombathelyi Egyházmegye Zsinati Törvénykönyve (Statuta Dioecesana). Kihirdetve az 1927. évi október 4-8. napján tartott zsinaton (Szombathely, 1927)
IV. A szentelmények
114 a) akik halálukkor nem voltak az egyház tagjai, vagy közismerten az egyház által tiltott társasághoz tartartoztak; b) akik ítéletileg kiközösítés vagy egyházi tilalom alatt állottak; c) öngyilkosok, hacsak nyilvánvalóan vagy orvosi bizonyítvány szerint beszámíthatatlan állapotban nem követték el tettüket; d) akik párbajban vagy ott szerzett sebesülés következtében haltak el; e) akik holttestük elhamvasztását rendelték el; f) más közismert és nyilvános bűnösök, pl. tisztán polgári házasságban, vagy vadházasságban élők. Kétség esetén az enyhébb véleményt kell követni (1240. c.; 2339. c.). 286. §. Akitől az egyházi temetést meg kell tagadni, azért sem gyászmisét, sem másféle nyilvános gyászszertartást nem szabad végezni (1241. c.). 287. Az elhaltnak adatait a temetés után be kell írni a halottak anyakönyvébe (1238. c.). Ennek rovatai: 1. Folyószám. 2. A halálozás ideje. A meghaltnak neve és polgári állása; szülő- és lakóhelye; neme és kora. A megholtat közelebbről is meg kell határozni és pedig a házastárs megjelölésével, a nem házasoknál a szülők nevének bejegyzésével. 4. A halál oka. 5. A meghalt részesült-e a haldoklók szentségében? 6. Az eltemetés helye és ideje. 7. A beszentelő pap neve és hivatala. 8. Észrevételek. A halottat ott kell anyakönyvezni, ahol elhalt, még az esetben is, ha a holttestet máshová szállítják eltemetésre. Ezt a körülményt az Észrevételbe kell bevezetni. Anyakönyvezendő az is, aki nem részesült egyházi temetésben, megjelölve a temetés megtagadásának okát, vagy a vonatkozó rendelkezést.