A Szombathelyi Egyházmegye Zsinati Törvénykönyve (Statuta Dioecesana). Kihirdetve az 1927. évi október 4-8. napján tartott zsinaton (Szombathely, 1927)

IV. A szentelmények

1. A SZENTELMÉNYEK ÁLTALÁBAN.

275. §. Bár az egyház szentelményei az üdvösségre nem szükségesek s így nem kötelezők, mégis nagyra kell őket becsülni és áhitatttal használni, mert a hívő lélek általuk vallásos érzelmeit ápolja, a kísértések ellen védelmet, az élet különféle körülményeiben segítő kegyelmet és földi javakat nyer.

A híveket alkalomadtán ki kell oktatni az egyes szentelmények jelentőségéről (1144—1153. c.) és használatuk módjáról. Vigyázni kell arra is, hogy a hívek tudatlanságból babonát ne űzzenek a szentelményekkel.

276. §. A szentelményeknek saját szertartásuk van, amely a Missaleban és Rituáléban foglaltatik és amelyet pontosan meg kell tartani. Egyes szentelményeket csak azok végezhetnek, akiknek meghatalmazásuk van rá SD. 4. §. C; 37. 40. §. 2.; 297. 298. 309. 312. §.).

277. §. A pap éljen a felszenteléskor kapott hatalmával és akár vallásos szertartás keretében, akár azon kívül gyakran áldja meg híveit. A hívek pedig használják fel az alkalmat, hogy áldásban részesülhessenek, tartsák tiszteletben a megszentelt dolgokat és profán célokra ne használják.

278. §. Fenntartandók azok az áldások és szentelések, amelyek az egyházi év folyamán el vannak rendelve, nevezetesen a gyertyaszentelés, hamvazás, búzaszentelés és virágvasárnapi barkaszentelés. Hasonlóképen fenntartandók azok is, amelyeket dicséretes szokás honosított meg, mint az egyházkezelő, húsvéti ételmegáldás, új házmegáldás, stb. (462. c. 6.).

Leginkább a szenteltvizet használják a hívek áhítattal úgy a templomban, mint otthonukban. A templomban a szenteltvíztartót gyakran ki kell mosatni és a vizet hetenkint megújítani.

IV. A SZENTELMÉNYEK.