Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Pataki László: A szombathelyi egyházmegyei könyvtár története
zadunk elején még említik, a könyvtáron kívül hányódott, s az iniuria temporum következtében elkallódott ez a gyűjtemény.42 Az értékesebbeket a most is meglevő kéziratok közül felsorolom, már azért is, hogy kitűnjék, milyen gazdag a gyűjtőköre a könyvtárnak, és mennyire érdemes ezt fejleszteni. Itt találhatók: Egyed Ferenc egyháztörténeti írásai (főként Zala megye történetével kapcsolatosak, értékük miatt most kérte őket kölcsön a Zalaegerszegi Állami Levéltár); — Faludi Ferenc költeményei (egyik legértékesebb kincsünk, autográf gyűjtemény, már tettünk róla említést); — Fonyadt Antal tanulmánya az egervári várról; — Ugrón Gábor levele; — Kovács Sándor megyéspüspök szentbeszédei; Lipp Vilmosnak, a híres régésznek levelei; — Shütz Antalnak, egyetemünk egykori rektorának „Evangéliumi harmónia” című műve; — Szaniszló Ferencnek, a város nagy szülöttjének és a későbbi nagyváradi püspöknek levelei; — a papnevelő intézet építkezésének tervrajzai; — Ulreich Tibor: Szombathelyi nyomtatványai; — Takács Incének 1959-ben készült, a Népművelési Intézet pályadíjával jutalmazott műve: Zalatárnok története; — az 1800. évi velencei pápaválasztás iratai (Herzan Ferenc gróf bíboros, a későbbi szombathelyi püspök koronabíborosként vett részt Velencén a leghoszszabb konklávén, a szavazólapokat elhozta magával Szombathelyre, halálakor a bécsi kamarilla rendőrsége az itt található iratait felvitette a Hofund Staatsarchívba, ezek véletlenül itt maradtak); — Napoleon levele Herzan bíboroshoz. A fenti szemelvényekből is kitűnik a kézirat gyűjtemény nagy jelentősége általános történeti, irodalomtörténeti, valamint helytörténeti szempontból. A kéziratok egy értékes részét 1952-ben örök letétbe adta át a könyvtárunk az Országos Széchenyi Könyvtárnak. Ebből adunk szemelvényeket: Batsányi János és Bitnicz Lajos levelezése (Bitnicz volt az egyházmegye egyik legtudósabb papja, 1790—1871); — Czuczor Gergely levele; — Deák Ferenc és Bitnicz Lajos levelezése; — Gulácsy Irén levelei; — Herzan Ferenc bíboros nyugtái; — Prohászka Ottokár levelei; — Országgyűlési gúny versek; Apponyi Albert levelei. Űj abban irányult a figyelem a könyvtárunkban őrzött könyvek kötése iránt. Sok neves, még névtelen iparművész, törekvő mesterember munkájára derült így fény. Először a nevezetesebb kódexek kötésének leírását adom. Általában sima, fehér pergamen kötésűek, háromnak van közülük különlegesen értékes kötése, ezeknek adom részletes leírását. — Az 1. számú kódex fatáblás, fehér pergamen vaknyomással. Négy nagy sarok- és középverettel, kereteit, ebben liliomos bélyegzők. Tükrében 3—3 diagonális sáv, ezekben S idomú hajló levelek, illetve indák, a mezőkben rozetták és apróbb díszek. XV. századi kolostori munka. Csatok leszakadva. — A 2. számú kódex fatáblás, barna bőrkötésben, vaknyomással, kettős keretelésű, ezen kívül félkörsor rozettákkal. 3—3 diagonális mezőre osztja, ezekben négyszögű rozetta és apróbb díszek. Hátlapjuk kettős keretelésű, a tükör két egymást metsző átlós vonallal és egy középső vízszintessel osztott, a mezőkben levelek és egyéb díszek. Egykor 4 sarokveret és középveret; előlapján 1 sarokveret hiányzik, hátlapján 3 és a középveret. Szuvas, rongált, szakadozó, a minták alig kivehetőek. — A 16. számú kódexlapra húzott 448
