Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Meszelényi Antal: Szent Márton püspök életútja
Meszlényi Antal SZENT MÁRTON PÜSPÖK ÉLETÚTJA (317-397) A szentek mindig aktuálisak. (Radó P) Némi áthangolással így is értelmezhetjük e zsoltáros szavakat: csodálatos az Isten, szentjeinek sokaságában (Zsolt. 67, 36.). Tehát nemcsak szentélyeiben, hanem azok eljegyzettjeiben is! Ez a valóság különösképpen kívánkozik toliunkra, amikor Tours szent püspökét kísérjük el földi életén. Ki merte volna gondolni, hogy abban az elpogányosodott római impériumban, elariánosodott keresztény spóráiban, ugyancsak minden ízében pogány katonacsalád Márton nevű gyermekéből egykoron majd az apostolok utódja s a krisztusi tiszta búzavetés sokat emlegetett püspöke lesz?! Pedig így történt, annak ellenére, hogy a római hivatalos istenségek kultuszában megkövesedett családapa minden lehetőt elkövetett, hogy keresztezze fiának tervét. De hát a Mindenható útjai kifürkészhetetlenek (Hóm. 11,33). Az Űr választása megtörtént s jelöltjének rá kellett lépnie arra az útra, mely a kivételes lelki nagyságok számára lett kikövezve, hogy magasztos céljukat meg bírják közelíteni. Márton különben kora fiatalságában sem gondolt evilági babérokra, mert azt túl kevésnek és olcsónak találta. Ügy érezte, hogy többre és magasabbra született, mégpedig Isten országának meghódítására, hisz ily célkitűzést másoknál is tapasztalt. Ily fémjelzéssel állhatott eléje: Szent Atanáz (t373.), Szent Ambrus (t397.), Szent Jeromos (t'420.) és Szent Ágoston (1430.), hogy névértékben kora legjelentősebbjeit említsük.1 Az igaz, hogy ezek mindegyike a szellemi égboltozatnak voltak kigyulladt csillagai, de érdemben és értékben az ő más útjárása sem maradt el mögöttük. Lobogó istenhite, irgalmas emberszeretete s a kettő magasfeszültségű izzása képesítette, hogy tartományokat és országokat kapcsoljon bele a krisztusi eszmevilágba. Köztudott, hogy a kiemelkedő egyéniségeket, a korai és késői, pogány és keresztény értékelés egyaránt kivételes tisztelettel szokta övezni. Gondolhatunk Homerosra, akiért görög városállamok versenyeztek, s hét város annyira lelkesedett érte, hogy ezek nevét a történelem külön is feljegyezte. A kereszténység is megadta nagy fiainak a tiszteletet, amit kiérdemeltek, köztük a mi Szentünknek is. Élen járt Gallia és Itália, de gyorsuló erővel futott velük szülőföldje, Pannonia is. Hármukról minden túlzás nélkül elmondható, hogy példaszerűen kapcsolódtak be kultuszának terjesztésébe. 95
