Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Kovács József: A veleméri Szentháromság-templom (Történelem, ikonográfia, ikonológia)
említése, nemkülönben [Felső-] Lindva eladományozási adatai 1275-ből, amikor azt Omode nádor kapja meg IV. Lászlótól, és 1214-ből, amikor pedig „Nicolaus comes” kapta meg nagy érdemeire való tekintettel II. Endrétől királyi adományul) mintegy másfél évszázaddal visszaviszi még a múltba a kutatót. A korábbi adatok hiányában azonban ma már aligha megállapítható, hogy a helység történelmi kialakulásának a kezdetét melyik korban is kellene keresnünk: Szent László korában a zágrábi püspökség létrejöttének idejében-e, vagy még Szent István korában, aki elrendelte, hogy minden tíz falu építsen templomot; vagy még ennél is korábban, esetleg a szláv Pribina alsó-pannóniai hűbéres fejedelemsége alatt, vagy talán még a keleti-gót Valamer fejedelemsége idején? VÁLTOZÁSOK Hogy a „veleméri kerület” egysége mikor, miért és hogyan bomlott meg, nem tudjuk. Tény, hogy a XVI. század közepére a terület egy része a németújvári Batthyány család tulajdonába kerül, így Velemér is. Egyházilag is leszűkül a terület. A XVII. század végén Velemérhez az ősplébánia területéből már csak Gödörháza és Szombatfa tartozik, bár ekkor hozzátartozik (Széchy-) Szentlászló is, de néhány évtizeddel később ez is lemarad tőle. Veleméren hajdan a lakosság a templomtól nyugatra eső Dania-hegyen (amely talán ősi kultikus hely is lehetett Thanról elnevezve?!) és az attól délre fekvő mocsaras, nádassal és tölgyessel védett Topola (Topolya) és Kurtusa dombokon helyezkedett el. Az erdő kivágása, az őrszolgálati szervezet felbomlása és a törökvész után azonban a lakosok elhagyták a dombokat és lehúzódtak a Ló/ca-patak mellé. Az 1696-tól rendelkezésünkre álló adatok szerint a község lélekszáma 1910- ig állandóan emelkedik (446 fő), azóta viszont egyre csökken. Az 1970. évi népszámláláskor a lélekszám még 226 volt, ma már 200 alatt van. A TEMPLOM TÖRTÉNETE A templom a fellelhető adatok szerint mindig „Szentháromság-templom” címet viselt. E miatt a községet is néha „Szent Trinitás-nak nevezik. Noha oklevelek csak 1360-tól említik a templomot, az építészeti stílusa alapján a szakértők mégis úgy ítélik meg, hogy a XIII. század utolsó évtizedeiben épülhetett az. Stílusában ugyanis még magán viseli a román stílus zömökségét, de már jól megtalálhatók rajta a gótika elemei is, például a többszögű és nem félkör záródású szentély, a bordás mennyezet a szentélyben, a csúcsíves (mérműves) ablakok. Tehát a templom építészetileg az átmeneti korból való. A templom építőjét, építtetőjét nem ismerjük. Szily püspök az egyházlátogatáskor (1779) a következő megállapítást teszi: „ . . . coniicere tamen licet eadem a Tothis aedificatum fuisse”, „valószínűleg a tótok (= Tótság lakói) az építtetők”. (Vis. Szily. t. X. 393) A templom eredetileg plébániatemplom volt. Egy 1480 dec. 20-i keltezésű oklevélen „Franciscus plebanus de Welemer” is szerepel. 510
