Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Kovács József: A veleméri Szentháromság-templom (Történelem, ikonográfia, ikonológia)

kiválasztott, kedves) és a waljan (wählen = választani) szavakra vezethető viszsza, tehát éppen úgy gót eredetű, mint a -mer (berühmt = híres) utótag.

Valószínűbb az óbolgár eredet. így a Velemér név jelentése: ,fehér fény’ vagy, ,napsütés’, — Utalok itt arra, hogy Pannóniában az V. században letelepedett keleti gótok egyik fejedelme (királya?), akinek uralma alá tartozott az a terület is, ahol Velemér község is található, Valamer nevet viselt. (Vajon nem indoklt-e. hogy a hajdani uralkodó és község között az azonos név miatt történelmi összefüggést is keressünk?)

Van, aki a szlovén eredet mellett foglalt állást a következő érveléssel: A Velemér név utótagjában világosan felismerhető a szlovén személynévképző, így a Velemér, pontosabban: a Velmir, vagy Velimir név a Wel névnek a továbbképzése. A Wel név pedig a korabeli oklevélanyagban többször is előfordul.

A Velemér névnek a jelentésére vonatkozólag nem kis jelentőségű adatot találunk abban a kéziratos helységnévtárban, amely Szily Jánosnak, Szombathely első megyéspüspökének rendeletére készült (1780 előtt). Itt ugyanis az egyes helységek mellett megtaláljuk a helység idegen nevét is, ha volt ilyen. Velemérrel kapcsolatban annak vend nevét tünteti fel: Velem-erge. Márpedig a szláv nyelvek kutatói szerint a Velem(Velen) előtag tulajdonképpen nem más, mint a Velmir név becéző alakja. Az erge szintén szláv közszó, jelentése: ér, patakocska. „Velemér patakja” kifejezés pedig oklevéli adat 1275-ből.

A TÖRTÉNELMI MÜLT

A helységre vonatkozó adatok arról tanúskodnak, hogy a vidéket nagyon régtől fogva tarkítják apró falvak. Kimerítő, név szerinti felsorolást a környék falvairól azonban először csak az 1365—66. évekből ismerünk, noha a felsorolásban említett egyik-fnásik faluról korábbról is van adatunk. A felsorolás tulajdonképpen egy nagyobb birtoktest aprólékosabb leírása. 1365-ben ugyanis a felsőlendvai várat, a magvaszakadt Omode család birtokát, a Balogh nemből származó Széchy (Zech) család tagjai, éspedig Széchy Miklós dalmát—horvát bán, a későbbi nádor, valamint Széchy Domonkos erdélyi püspök kapják királyi adományul. Az 1366-i beiktatás alkalmával felsorolják a vár tartozékait, ezek között van a „veleméri kerület”, vagy másképpen, a „veleméri völgy”, ahová akkor tíz falu tartozott (a lakosság élén minden bizonnyal decurio, tíznagy állott). E tíz falu — „in districtu seu valle Welemer” — a mai azonosításukkal — a következők:

1. Velemer alio nominé Scentrynitas (Velemér, másképpen Szent-Trinitas, Szentháromság; a második név bizonyára a templomáról) = Velemér;

2. Martunfalua (Mártonfalva); vagy azonos, vagy közvetlenül szomszédos volt Métnekkel, amely az állami közigazgatásban 1974-től a Zala megyei Szentgyörgyvölgyhöz tartozik, plébániailag azonban továbbra is Kercaszomorhoz;

3. Gerdmerháza — Gödörháza;

4. Wlchychafalua = ? E falu azóta nyomtalanul eltűnt. Lehetséges azonban, hogy azonos az egyik Szombatfával; később ugyanis különbséget tesznek a veleméri plébániához tartozó (Alsó-vagy Tót-) Szombatfa és a kercai plébániához tartozó (Felső- vagy Magyar-) Szombatfa között;

5. Zumbuthfalwa (Szombatfalva) = Magyarszombatfa, illetve annak Velemér felé eső része, tehát az egykori Alsó- vagy Tót-Szombatfa területe.

508