Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Bárány László: A magyarszecsődi plébániatemplom építéstörténete és helyreállítása
szabb szakasz volt, épp ezért a középszelemenek megroskadtak, és egy egészen rövid szakasz a tornyos részen (pótlás). Most ugyancsak három, de egyenlő szakaszra oszlik. Ezzel a terhet egyenlően osztották el. A toronnyal kapcsolatos minden más, sőt. ellentétes megállapítást, elképzelést tiszteletben tartva nem ragaszkodom fenti feltevésem igazához, csak az érvelés jogához, amíg nyitott a kérdés. További kutatás tudná a vitát eldönteni, lezárni. A XVII. század végi belső festés felfedezésével a falkutatás abbamaradt. Az értékes feliratos falképek behatárolása után már nem folytatódott. Lehet, hogy újabb kutatás eredménye véleményemet megcáfolná, de addig tarthatom a mérsékelt lombard hatások tagadása nélkül. A kutatási és helyreállítási munkák ideje alatt egyéni kutatást nem végeztem, pusztán megfigyeléseket. Az eddigi kutatási eredmények alapján végleges véleményt alkotni nem lehet. ~ o.;- SSK A hajó tetősíkjainak meredekségét idők folyamán csökkentették. A hajó párkányzata alacsonyabbra került. A XIX. században homlokzat előtti torony készült. Mindez meghamisítja az eredeti tömegképzést, tömegarányokat. A karzatok szerepével foglalkozva Pálóczi-Horváth András hivatkozik Kovács Béla kutatási eredményére, mely szerint a kegyurak helye nem a karzat, hanem a főoltár előtti rész.62 Dercsényi Dezső ezzel kapcsolatban közös lengyel— magyar tudományos vállalkozásról ír a Magyar Nemzetben és a Művészetben.63 Entz Géza művészettörténész leírja azt az utat, mely „a bizánci művelődési körbe tartozó Ravennából a karolingkori építészeten át vezetett a francia és német románkor emlékeihez”. Az aacheni palotakápolnában találja meg a nyugati kegyúri karzat ősét, és a „központi építészeti szerkezetet és teret” átható „hosszanti elrendezés” irányvételének „csíráját”.64 Dr. Marosi Ernő művészettörténész a „hildesheimi szintézis-ről vallott koncepciójában megállapítja: „a centrális és hosszanti elrendezésű épületrész Hildesheimben térbeli, szerves belső kapcsolatban jelenik meg”.65 Dercsényi Dezső 1963-ban a MTA Építészettörténeti és Műemléki konferenciáján felvetette az egységes módszertani eljárás szükségességét Közép-Európa keleti felének művészettörténeti kutatásában. A megindult főleg lengyel, cseh, jugoszláv publikációk után optimizmussal állapítja meg 1975-ben: „elindultunk a közép-európai építészettörténet felé”.66 E szemléletmód alapján úgy gondolom, számolni kell — Magyarszecsőd esetében is — Dalmácián át ható bolgár—bizánci (és természetesen, főleg korábbi, lombard) hatásokkal. Dr. Zádor Mihály építészettörténész az itáliai, francia és német központok közvetítő hatása mellett nyomatékosan hangsúlyozza a „Balkánról közvetlenül érkező befolyást”.67 Dr. Bozóky Mária grafikus-művész, könyvében a csempeszkopácsi templom díszeivel kapcsolatban utal dalmát -—lombard—francia hatásra, a jáki templomnak dalmát templommal (Trogir) való rokonságára.68 Kísérletet látok Dalmáciában a hosszanti elrendezésre. Korán találkozunk egyhajós alaprajzi formákkal. Figyelemre méltó a tornyok elhelyezkedése. A nyugati karzatos és tornyos megoldás többszörösen összetett északnyugati és déli hatások nyomán sajátos szintézis eredménye a középkori Magyarországon. Régészeti megállapítás szerint templomunknál „a román kori alapozások anyaga apró kövek és tégladarabok, habarccsal tömören falazva”.60 Mintha ez az alapozás folytatódnék a lábazaton belül annak felső szintjéig. A sekrestye elbontásakor a hajó külső ÉK-i sarkán lábazati magasságban (maga a 491
