Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Bárány László: A magyarszecsődi plébániatemplom építéstörténete és helyreállítása

zúzalékéval, porának adalékolásával érhették el. Feltételezésemet kémiai vizsgálatokkal igazolnom kellene.

A habarcs színezésének talán szimbolikus jelentése is volt. Bizánc bíborpiros színét ültethették át a keresztény középkor mesterei az ,,Istenség”-et, nevezetesen Krisztust (,,Ego sum lux mundi” Jn 8,12.) szimbolizáló nap, napfény aranysárga színébe. A Biblikus Teológiai Szótár szerint: „A Lk által megőrzött énekek is már gyermekkorában a felkelő Napot köszöntik benne, akinek meg kellett világosítania azokat, akik a sötétségben ülnek”/*0 A szimbolikus jelentést is csak hipotézisként vetem föl. Véleményem szerint a templomot elkészültekor kívülről nem vakolták be. Egy ideig így maradhatott. Bizonyíték erre, hogy a falkutatáskor a D-i homlokzaton több helyütt a téglák közének elsimítása volt látható.

Szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy a templom a XIII. században épült. Dercsényi Dezső a század második harmadába, C. Harrach Erzsébet a század első felébe helyezi. Pálóczi-Horváth András szerint a jáki man-A helyreállított déli kapu

482