Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Pataki László: A szombathelyi egyházmegyei könyvtár története

III. A könyvtár értékei

Ebben a fejezetben a könyvtárunk különösebb értékeit tárgyaljuk: A) kódexek, — B) ősnyomtatványok, — C) kéziratok, — D) könyvkötések.

Könyvtárunk egyik legértékesebb gyűjteménye a 16 középkori kódex. Publikációjuk megtörtént, néhány újabb szempontokra szeretném a figyelmet felhívni/*0

A legérdekesebb darabja a könyvtárnak az Antiphonale (Cod. 1.) Nagy ívrét-alakú hártya-kézirat, további adatok (cím, másoló, idő és hely) megjelölése nélkül. Szily János vásárolta az 1786-ban feloszlatott osztrák kolostorokból. Pontosabban a műfaja: hangjelzett zsolozsmáskönyv (Breviarium notatum). Terjedelme 508 fólió, gótikus írású. Eddig a XIV. században keletkezettnek hittük. Zenetörténeti kutatásai során Szigeti Kilián a késői Sankt Gallen-i neumákkal történt hangjelzésből megállapította, hogy a XIII. század elejéről származik.

A bennük található írás szempontjából is szerfelett tanulságos a kódexek összehasonlítása. Könnyen olvasható, szabályos írást mutat a Speculum Mariae 1429-ből (Cod. 4.), szép nagybetűs rotunda az írása az 1472-ből való Homiliáknak (Cod. 7.), a nyomtatástól alig különböztethető meg Ludovici de Quastis: Epitome Plinii secundi (Cod. 12.), gömbölyded szabályos írás, a XV. századból. Kéthasábos tiszta írással készült ugyancsak a XV. században Hugo de Prato: Sermones dominicales (Cod. 15.). Könnyen olvasható még a Rhetorica 1472-ből (Cod. 8.) — Szabályos merev gót betűkkel íródott a Breviarium Salisburgiense 1479-ben (Cod. 10.). — Nehezen olvashatóak a kurzív írásúak: a Psalterium 1453-ból (Cod.

5.), a legnehezebben olvasható pedig igen apró kurzív írással Thesaurus evangelicus 1537-ből (Cod. 16.).

Az ősnyomtatványok ugyancsak publikáltak.41 A könyvtárunk birtokában levő 95 ősnyomtatványt az Országos Széchenyi Könyvtárban dolgozó Munkaközösség Budapestre szállította, az országos ősnyomtatvány-nyilvántartás ellenőrzése végett, és a kataszter felfektetése után kaptuk őket vissza.

Vértesy Miklós —■ eddig publikálatlan — szíves közlése szerint megállapítást nyert, hogy egy unikum is van az ősnyomtatványok között: Paulus II. Pontifex Maximus: Bulla anni iubilaei 1475. Köln, Zeel Ulrick nyomda. Kis negyedrét. (Ösny. 73.) — Tartalma azonos a Hain 12 480. számmal, a sorok beosztása azonban eltér tőle.

Ugyancsak igen ritka a megállapítása szerint az alábbi három ősnyomtatványunk: Joannes de Magistris: Quaestiones super totam philosophiam cum explanatione Aristotelis. Velence. Octavianus Scotus nyomda. 1490. Negyedrét.

445