Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Pataki László: A szombathelyi egyházmegyei könyvtár története
beszerzés szempontjából a császári székváros sem; Szombathelyt a földrajzi közelség amúgy is különösen vonzotta Bécs felé.10 Ennek megfelelően Béccsel is élénk levelezést folytat Szily. Pray György ajánlja neki Kurcz Antalt, a másik megbízottja Bintz János. Az. ő révükön — akárcsak Pestről — innét is állandóan érkeznek árverési hírek, könyvkereskedői ajánlatok, Szily részéről pedig mennek a megbízások, a pénzátutalások. Szily a tudós felelősségével és hozzáértésével, valamint a jó gazda gondosságával válogat, alkudozik. A küldött elenchusból csak öt könyvet vesz meg, a többi részben megvan, részben drága — írja egy helyen Szily a levelében.11 Rendszeresen átolvassa, mondhatnék, átböngészi a püspök az Ephemerides Viennenses könyvészeti híreit.12 Köszöni a megküldött könyveket, örül, ha itteni érdeklődőnek — így többek között a nagy építőművésznek, Hefelének — odaadhat egy keresett és megérkezett könyvet, és mindjárt további óhajait, kívánságait is jelzi.13 így gyűlnek, sokasodnak lassanként az értékes művek Szilynél. Mi lesz a sorsuk, rendeltetésük, felhasználásuk a jövőben? Erre igyekezünk választ adni a következőkben. A XVIII. század második fele magyar kónyvtárkultúrájának jellegzetes vonása a barokk főpapi könyvtárak megalapítása és kifejlesztése. Klimó pécsi, Patachich kalocsai, Batthyány gyulafehérvári könyvtára mellett nem maradt le az új szombathelyi püspök, Szily János gyűjteménye sem, méltán sorakozik melléjük.14 Meglevő értékes könyveit időt álló, intézményjellegű könyvtár alapjává megtenni, ezt a következőkben is állandóan fejleszteni, a meglevő enciklopédikus, teológiai, filozófiai, jogi, történelmi, klasszikus és bibliofil műveket újakkal kiegészíteni és felfrissíteni; nem hagyni, hogy lehanyatlottan és jelentőségét veszítve holt könyvmúzeummá váljék a könyveinek gyűjteménye: — ez a cél lebegett bizonyára Szily előtt, amikor az alábbiak szerint intézkedett könyveinek sorsáról.15 1791. december 21. az a nap, amikor egész eddig összeszerzett könyvgyűjteményét, az egész saját könyvtárát örökre székesegyházának adományozza, „hogy gyöngéd szeretetét, amellyel jegyesét, a székesegyházat átkarolja, ne csupán új falaknak emelésével és ragyogásával mutassa ki, hanem azon igen értékes kincsének adományozásával is, amelyet nem kis gonddal és költséggel összegyűjtött, és elhelyezett a könyvtárban.13 Valóban kincstár volt Szilynek eddigi saját könyvtára, amelyből így most székesegyházi könyvtár lett. Talán a régi monostori és ősi székesegyházi iskolák meg könyvtárak emléke és vágya, a székesegyházhoz kapcsolódó, kultúrát őrző és éltető műhelyek támasztásának igénye ragadta meg Szilyt ezen nagylelkű rendelkezésében, amikor férfias vonásaival, kalligrafikus betűivel sajátkezűleg beleírta könyveibe: Eccl. Cathedralis Sabariensis. Hol legyen a helye a könyvtárának? Ügy intézkedik, hogy az újonnan emelt papnevelő intézeti épületében nyerjen elhelyezést.17 így nyeri el lassanként 436
