Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története

gyakorlatából származik. Álljon itt néhány kötetnek címe úgy, lähogy azt a táblára Dávid György maga ráírta: „Az Oltári Szentségről Énekek és Litánia melyek össze írattak 1838-ik év­ben Szombathelyen Dávid György által.” (117 oldalas kötet.) „A Délutáni Isteni szolgálathoz tartozó antiphonák Énekek, Litániák me­lyek összeírattak . . . 1837. évben Szombathelyen Dávid György által.” (82 olda­las kötet.) „A Boldogságos Szűz Mária Nagyobb és kisebb ünnepeire alkalmaztatott szent Mise Énekek többféle formákba melyek összeszedettek részint Szombat­helyen 1830-ik részint Vépen az 1870-ik években Dávid György által.” (109 oldal.) „A Szentek ünnepeire való Mise-ének és Offertoriumok Januarius hava 1-től kezdve December hava 31-ig mellyek összeszedettek részint Szombathe­lyen 1836-ik részint Vépen 1875-ik években Dávid György által.” (112 oldal.) „A szent Misének minden részére •—■ Offertoriumra Kommuniora alkalmaz­tatott énekek többféle formákban melyek össze írattak több években Dávid György által Vépben 1839.” (Álló ív alakú 258 oldalas kötet.) És így tovább. Találunk még 146 oldalas kötetet a gyászmisékre, továbbá egyet-egyet a nagyböjtre, Gyertyaszentelőre, Ürnapi körmenetre stb. Az énekhez túlnyomórészt kótát is közöl Dávid György, mégpedig nagy­részt teljes harmonizálást. Máskor számozott basszussal adja a kíséretet. Ha az énekeknek liturgikus és zenei stílusát vizsgáljuk, akkor ez a terjedel­mes mennyiségű anyag messze elmarad Mesterházi Miklós 17 31 -es vépi éne­keskönyve mögött. Dávid György gyűjteményében a „misén” már nem az Or­­dinariumot értették, mint a barokk énekeskönyvekben, hanem a Michael Haydn parafrázisszerű miséjének mintájára készített ún. miseénekeket, amelyek Tárká­­nyi-Zsasskovszky: Énektárán keresztül az egész országban elterjedtek és napja­inkig megtalálhatók énekeskönyveinkben. A barokk magyar liturgia legnagyobb vívmányát, amellyel 300 'évvel megelőzte a II. vatikáni zsinat liturgikus reform­ját, szinte teljesen kiiktatták a gyakorlatból. A bécsi zenei ízlés uralkodó jelle­gére csak példaként említjük, hogy a Szűz Mária misék közt megtaláljuk a köz­kedvelt Haydn-mise Szűz Máriára alkalmazott vátozatát: „Hier liegt o Himmel­königin ...” (Csak néhány németnyelvű ének található Dávid gyűjteményében, a legtöbb magyar nyelvű.) Vép esete nem az egyetlen példa és nem kivételes eset. A bécsi egyházzenei irány a 19. században az egész országban uralkodó lett, és énekeskönyveink túlnyomó része ebben a szellemben készült. Az egészségesebb hagyomány fo­kozatosan háttérbe szorult. Az előbbi fejezetékben ismertetett énekeskönyvek közül pl. Vasváron Ba­rabás István „Szent Koszorú” c. énékeskönyve a 19. század második felében még eléggé a hagyományokban gyökerezik, ha fel is vette gyűjteményébe az új szellemű énekeket. De utána Virág Endre „Nagyasszonyunk” énekeskönyve 1929-ben már az országos irányzatot követi. Celldömölkön Pausz Amandnak a zarándokok számára összeállított könyvecskéje vegyest közöl barokk magyar és új ízlésű idegen szellemű Mária-énékeket. igazságtalan volna, ha ezen ia téren egyeseket akarnánk elmarasztalni. Or­szágos áramlat volt ez, sőt az egész Osztrák—Magyar Monarchia egységes zenei ízlése. Jelképesnek tekinthetjük, hogy az ősi magyar egyházi 'ének felújítása a Monarchia felbomlása után indult meg és első fokon a Szent vagy, Uram éne­keskönyv megjelenésével, 1931-ben hozta meg gyümölcsét 397

Next

/
Oldalképek
Tartalom