Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
B. Thomas Edit: Savaria christiana
üldözés így már az első esztendőkben szétrombolta a gyenge pannóniai egyházi szervezetet és vezetőiktől fosztotta meg a laikus keresztényeket. A pannóniai Irenaeus és Quirinus passióból arra következtethetünk, hogy 303-ban a laikus keresztény hivők még szabadon mozoghattak, a kivégzéseken jelen lehettek, és mint a leírások mondják, nagy csődületet alkottak. Az elmúlt években szerencsés véletlen folytán egy szinte szemünk előtt megelevenedő 1700 éve lejátszódott mártírium történeti dokumentuma került elő egy római kori téglába karcolt felirat formájában. A fontos emlék felirata: Hoc die Felice [t.........] sunt persecut (i) m[oriej / ntes quorum a [nima] / non est vict [a et in deo] longius iu [bilabit] / Hoc die felices fratres Sunt persecuti mórié ntes quorum anima non est victa et in deo longius iubilabit A felirat szövegének feloldása két variációt tesz lehetővé az első sorban, ez azonban a lényegen nem változtat: ,.A mai napon Felice ... és ... üldözve vannak, haldoklók, akiknek a lelke nincs legyőzve és az Ürban hosszan örvendezni fognak.” vagy: „a mai napon boldog testvérek vannak üldözve, halandók, akiknek a lelke nincs legyőzve és az Ürban hosszan örvendezni fognak.” A tipikus jegyek alapján megállapíthatjuk, hogy a tégla szövegírását a III. század utolsó éveire és a IV. század első felére feltételezhetjük. Az időpont közelebbi meghatározásához, melyben a tégla készült, segítségünkre van a LEG I AD bélyeg is, amelyet a felirat készítése közben nyomtak a nyers agyagból kiszabott téglára. Ennek a csapattestnek az állomáshelye Brigetio, a mai Szőny volt, az itt leírt tégla lelőhelye. A bélyegzőről megállapítást nyert, hogy a legio I adiutrix téglagyárában készült legkésőbbi példányokra jellemző, s így a III. század végén, a IV. század első felében készült. A felirat készítésének és a szövegben rögzített vértanúság idejének pontos meghatározására és a tág datálás leszűkítésére, a pannóniai keresztény-üldözésekre vonatkozó történeti adatok figyelembe vételével tettünk kísérletet. A történeti események azt a látszatot támasztják alá, hogy a brigetioi vértanúk a mártíromságot a 303. vagy 304. esztendőben szenvedték el. Minthogy semmi jel nem mutat arra, hogy a klérushoz tartozó személyek szenvedését rögzítette volna a felirat, a feltehetően laikus hivők vértanúságának évéül inkább a 304. évet feltételezzük. Ha a felirat készítésének célját és rendeltetését vizsgáljuk, kiderül, nem sírfeliratként készült, nem alkalmazza a szokásos formulákat. Spontán megnyilatkozásnak érezzük, egy tragikus és a környezet számára is megrázó esemény szinte riport frisseségű megörökítését látjuk benne. A vértanúkban a római limes mentén is megtelepült, pannóniai viszonylatban korai, III. századvégi kereszténység jelenlétének egyik bizonyítékát láthatjuk. A 300 előtt Pannóniában levő kevés keresztény az ortodox irányzat követője volt. A IV. század folyamán a legkülönbözőbb eretnekségek harcolnak a tartomány déli részén az ortodoxiával, így kialakult a Dráva—Száva közén egy kétrétű ortodox és eretnek kereszténység. Az eretnekek is az ortodoxok módszereit követve a misszionálás útjára lépnek. 313 után terjed a kereszténység Pannónia Drávától északra fekvő területeire. A kereszténységtől még egyáltalán nem, vagy csak alig érintett területek misszionálása már arra az időre esik, amikor a IV. század 20-as, 50-es éveiben elsöprő erővel lép fel az arianizmus, 39
